hun - svkMagyarország - Szlovákia

Heves magyar rohamok, de vendég vezetés

Az év mérkőzésére készült a magyar válogatott. A belépők már jóval meccsnap előtt elfogytak, csordultig telt a Groupama Aréna, játékosaink pedig fogadkoztak, hogy megragadják az esélyt, és a három pont megszerzése mellett megbosszulják a tavaszi, nagyszombati vereséget is.

Ennek szellemében is indult a játék. Bár a kezdeti percekben még a szlovákok adogattak magabiztosabban, Marco Rossi együttese hamar elkapta a fonalat, és lendületes rohamokat indított a vendégkapu felé.

Már az 5. percben Kleinheiser elé került a labda Dzsudzsák ügyes jobb oldali szólója után, de középpályásunk kissé elhamarkodottan tüzelt a tizenhatoson belülről, és a középre tartó lövés nem okozott gondot Dúbravkának.

Az összecsapások hevességére jellemző, hogy Szoboszlai szinte az első párharcánál rögtön besárgult: Lobotkának lépett oda kissé elkésve a felezővonalnál, ezért jogos volt a bírói figyelmeztetés.

A 7. percben a másik oldal volt akcióban - Sallai húzott balról befelé, majd csavart a tizenhatos csücskéből a hosszú felső sarok irányába, ám jócskán fölé.

Záporoztak az események, azonnal jött a szlovák válasz: Kucka ugratta ki Boženíket a kígyótérben, aki a kapunk bal oldalába csavart, de szerencsére a játékvezetők kiszúrták a jókora lest, és azonnal érvénytelenítették a találatot.

A következő támadásból már újra Sallai veszélyeztetett: a nagyon aktív szélsőnk a vendég tizenhatos bal oldalában húzogatott, majd lőtt éles szögből, de Dúbravka leért a lapos kísérletre.

A 12. percben pedig Šatka mellett húzott volna el Sallai a balszélen - a védő ezt nem hagyta, és lerántásért ő is megkapta a maga lapját.

Kádár végezhetett el nagy bedobást a bal oldalról, ezt Szalai mellel hátratette Szoboszlainak, akinek 17 méteres, balról leadott lövését Dúbravka elcsípte - ez volt eddig talán a legveszélyesebb magyar kísérlet.

A 18. percben a szlovákok vezére, Hamšík szúrt rá egy labdát közel harmincról a magyar kapura, de az elpattogott a jobb alsó sarok mellett.

Egy percre rá a szintén „ezer fokon égő” Dzsudzsákot is sárga lappal fegyelmezte a játékvezető - Balázs Boženík lábára csúszott rá a félpálya közelében.

Ekkor még ritkán jutottak levegőhöz a vendégek, de azt meg kell hagyni, hogy amikor fel tudták hozni a játékszert, azt ügyesen tették. Mak kapott például egy indítást, amivel légüres térben törhetett előre a magyar térfél közepén, távoli, bal alsó sarokra tartó lövését azonban Gulácsi biztosan védte.

A 24. percben Kleinheisler szedett össze egy lehulló labdát a vendégek büntetőterülete előtt, Szalai pedig ügyesen tartotta meg, majd 20 méterről telibe bombázta Dúbravkát. Ha ez sarokra megy…

Nem sokkal később az agilis Kleinheisler kísérlete vágódott le a bekkekről, a kipattanót pedig a felfutó Lovrencsics kissé jobbról, messziről kapura tűzte - az akció vége a közbeugró Škriniar miatt szöglet lett.

Ez volt viszont Lovrencsics Gergő utolsó komolyabb megmozdulása ezen az estén, ugyanis sérülés miatt le kellett őt cserélni - a 30. percben Bese Barnabás jött be a helyére.

Rögtön ezután Dzsudzsák jobbról beadott szögletét Orbán csúsztatta meg, de jócskán a bal alsó sarok mellé.

A magyar válogatott végigtámadta az első félórát, ekkor viszont elkezdett fogyni az ereje, és a kivárásra építő, addig javarészt védekező ellenfél lett kezdeményezőbb: jól adogatta a labdát, és egyre könnyebben ért fel a tizenhatosunkig.

A 34. percben Kucka végzett el egy szemből, de igen távolról járó szabadrúgást - ambiciózus kísérlete azonban kifelé kanyarodott, így jócskán elkerülte a bal felső sarkot.

Sajnos tábort vertek Hamšíkék magyar tizenhatosnál, és két perc múlva már Rusnák veszélyes beadását kellett tisztáznia Baráthnak. Ez röviden sikerült, a kipattanót pedig Kucka ismét a kapu fölé bombázta.

A 40. percben ez viszont már sajnos nem sikerült ilyen jól. Ügyes adogatás után Hamšík ívelt jobbról az ötös vonalán feltűnő Bozeník felé, aki elől Baráth még üggyel-bajjal tisztázott, de csak a néhány méterrel hátrébb érkező Róbert Makig, aki laposan, egyből a hálóba bombázott. A védő hiába reklamált, hogy Bozeník lesen kapta (volna) a labdát, a gólt megadták. 0-1.

Sárga lapot pedig Denis Vavro kapott, amiért a gólöröm közben sportszerűtlen módon kimutogatott a dühös magyar szurkolóknak.

A vendégek némileg váratlan találata után kissé szétesett a csapatunk - kétségbeesetten próbált egyenlíteni, de kapkodó, szertelen lett a játéka.

A hosszabbításban ráadásul még szabadrúgáshoz is jutott Szlovákia kissé jobbról, 22 méterről, de Hamšík szerencsére a rövid felső sarok fölé tekerte a labdát.

Jól jött a szünet a mieinknek, mert rendezni lehetett a sorokat, és egy kicsit pihenni is. Nem ezt érdemelte a csapatunk, de nem volt minden veszve - mindenkit az a cél vezérelt, hogy hamar sikerüljön egyenlíteni a második félidőben, és akkor még bármi lehet.

Óriási csatában a szlovákok bírták tovább

Egyik kapitány sem cserélt, így ugyanabban az összetételben vágott neki a két csapat a második félidőben.

Amit a mieink hasonlóan agilisan kezdtek, mint az elsőt. Az 50. percben szabadrúgást harcoltunk ki kissé balról, 19 méterre a kaputól, ami ideális szög volt Szoboszlai Dominiknak. A mindössze ötödik válogatott mérkőzését játszo tehetség nem jött zavarba, hanem rendkívül elegánsan - és pontosan - a rövid felső sarokba tekerte a labdát. 1-1.

Megvolt tehát az egyenlítés, kezdődhetett minden elölről! Sajnos a heveskedés is jellemző maradt a magyar csapatra, és ezért egy percen belül két játékosunk is sárga lapot kapott.

Az 53. percben Szalai lépett oda Lobotkának még a szlovák térfélen, majd Baráth öklelte fel az orra alá már sok borsot törő Bozeníket a felezővonalnál.

De nem ez volt az igazán nagy baj, hanem az 56. perc eseménye: Bozeník kapott labdát a kígyótérben, sikeresen eltartotta magától a blokkolni próbáló Baráthot, és 17 méterről hajszálpontosan a bal alsó sarokba csavart - ezt Gulácsi sem védhette. 1-2.

Az 59. percben ráadásul Nagy Ádám is sárga lapot érően rántotta le a mellette elhúzó Kuckát a magyar térfélen.

Az újabb bekapott gól kissé megroppantotta a mieinket, de Szalai Ádámék végül újra magukra találtak. A 61. percben éppen a centerünk került lövőhelyzetbe Vavro mellett a kígyótérben - sikerült becseleznie magát a tizenhatoson belülre, de megint Dúbravka kesztyűjeibe küldte a labdát.

A következő minutumban Dzsudzsák ívelt jobbról középre egy szabadrúgást, ám Kádár hiába fejelt le két védőt is, bólintása erőtlenül pattogott a középen álló szlovák kapus kezébe.

Ezután viszont a vendégek hagytak ki egy ordító ziccert… egy aláhulló labdát Orbán mellel akart hazaadni az ötösnél, ám a balján álló Hamšík elé ügyetlenkedte azt, aki elől Gulácsi még el tudta rúgni a játékszert, a 10 méterre álló Mak pedig ajtó-ablak helyzetben a kapu fölé bombázott.

Mivel nem tudta lezárni a meccset, izgulhatott, hogy mi lesz Kleinheisler bátor előretöréséből - ám a középpályásunk ahelyett, hogy valamelyik szélt dobta volna játékba, távolról fölé lőtte a labdát.

A 65. percben Nagy Ádám helyére Pátkai Máté érkezett - hátha újra meg tudja menteni a magyar csapatot, mint tette azt Horvátország és Wales ellen.

Ekkor ugyanis még lendületben voltak a mieink, és közel álltunk az egyenlítéshez. Dzsudzsák tört be jobbról középre, majd lőtt távolról a rövid alsó sarok mellé, majd Szoboszlai átadása után a kígyótérből kínálta meg egy léc alá tartó lökettel Dúbravkát, ám ő szögletre tudott hárítani.

Csapatkapitányunk ívelte be a jobbról járó sarokrúgást is, amit Szalai hiába csúsztatott meg a rövid oldalon, fejese sem a kapura nem volt veszélyes, sem beleérni nem tudtak az ötös előterében.

A 69. percben Dzsudzsák a másik oldalról adott be szögletet, amely végén szabadrúgást ítéltek kifelé - Pátkai pedig műesésért egy sárga lappal lett gazdagabb.

A 75. perc után azonban nagyot változott a játék képe - a mieink ereje ugyanis elfogyott. A szlovák válogatott is elfáradt, de sokkal rutinosabban le tudta hozni a meccs végét: birtokolták a labdát, irányították a játékot, és még némi támadásra is maradt bennük szufla.

A 77. percben azért ők is változtattak - a nehezen tartható Boženík helyett Michal Ďuriš állt be.

A 81. percben még Dzsudzsák szabadrúgása csillantott fel némi reménysugárt - bár igen távolról járt. Csapatkapitányunk első lövése még visszavágódott hozzá a sorfalról, a lábak között leadott ismétlését pedig könnyedén védte a jobb alsó sarokra elvetődő hálóőr.

És ezután már leginkább csak a szlovákok jöttek. Áttevődött a játék a mi térfelünkre, sőt a tizenhatosunk környékére, és Hamšík még egy ziccert is elpuskázott.

A 84. percben ügyesen cselezte beljebb magát Pátkai mellett a büntetőterületünk jobb oldalában, ám rövid sarokra leadott közeli lövését Gulácsi bravúrral védte.

Ezután még megpróbáltak frissíteni a kapitányok: Marco Rossi Kleinheisler helyett Holender Filipet küldte pályára, kollégája pedig Kuckát és Makot kapta le, akik helyére Ján Greguš és Lukáš Haraslín érkezett.

Ez azonban már nem sokat változtatott a játék képén. Az utolsó negyedórában már csak erőlködtünk, komoly esélyünk nem volt az egyenlítésre. Az összességében tudatosabb futballt bemutató szlovák válogatott - ha szerencsésen is, de - sajnos megérdemelten nyert Budapesten - még úgy is, hogy a mieinknek akadt több helyzete. Ezzel együtt a döntetlen talán reálisabb eredmény lett volna.

A lefújás után a magából teljesen kikelve reklamáló Baráth Botond összeszedte a második sárga lapját, amivel kipontozta magát a horvátországi selejtezőre, további fejfájást okozva Marco Rossinak. A kapitány legnagyobb gondja azonban nyilvánvalóan az volt, hogy nagy esélyt szalasztottunk el; Szlovákia feljött a nyakunkra, ráadásul ha az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó Wales is begyűjt még három pontot, három csapat áll 9 ponttal a csoportban, három körrel a befejezés előtt.

Erre szokták mondani, hogy a küzdelem teljesen kiegyenlített…