hun - scoMagyarország - Skócia

A mérkőzés első öt perce olyan volt, amilyennek Mészöly Kálmán a taktikai elképzelések felvázolásakor elképzelte. […] A skótok nyolc-kilenc emberrel védekeztek, láthatóan zavarban voltak, de a mieink ezt nem tudták kihasználni, sőt az iramon csökkentve lélegzetvételhez juttatták az ellenfelet.

Különösen az volt szembetűnő, hogy a skót csapat karmestere, a 30-szoros válogatott Gemmill mennyire zavartalanul szedhette össze a labdát a pálya közepén és jáíszhatja megszokott játékát. […] Többet volt a vendégeknél a labda, gurigáztak, ívelgettek a 16-osunk előterében is, de a kapuig nemigen jutottak el.

Szünet után a skótok kezdtek úgy, mint az elején a mieink, nemcsak a magyar hátvédeken múlott, hogy nem találtak be Mészáros kapujába! A felvillanó lehetőségek egyre hevesebb rohamozásra késztették a vendégcsapatot, s erre fizettek rá!

A skótok 2-0 után sem adták fel, de Archibald fejesgólját követően nagyon jól jött a mieinknek a vendégkapus bizonytalankodása, és az, hogy a kapufáról visszapattanó labdánál sem figyelt senki Kerekire.

Megtapsolta a magyar játékosokat és fel-fel hangzott a „Szép volt fiúk!” elismerés is. Ezt a mieink megérdemelték, mert a vártnál biztosabban, nagyobb gólkülönbséggel nyertek, de – csak az eredménnyel lehetünk elégedettek.

Népsport (1980. június 1.)