hun - rouMagyarország - Románia

Mintha tüzet gyújtott volna játékosaink szívében a himnuszok elhangzása után felzúgó hatalmas erejű biztatás, a kereplők hangja, a mindenütt lengő zászlók látványa. Pillanatok alatt levetkőzték – még az újonc Vépi is – a lámpalázat. Lábról lábra vándorolt a labda és a vendégek beszorultak a 16-osukon belülre.

Zámbónak is a „lábában” volt a gól, majd Fazekas tehette volna fel a pontot az i-betűre, ha eggyel kevesebbet húz a labdán… Összefoglalva: 15 perc alatt – ha csak a százszázalékosnak látszó helyzeteket vesszük alapul – három-négy góllal elhúzhatott volna a válogatottunk.

A visszaeső, egyre kevesebbet mozgó magyar játékosok technikai és taktika hibáiból merített erőt, hitet […] Egy lelkileg „leeresztett” védelem elalvásából született meg Satmareanu egyenlítő gólja, amely stílszerűen éppenhogy átdöcögött a gólvonalon.

Idejében elhangzott a lelátóról az „ébresztő!”… de egyre inkább bebizonyosodott, hogy válogatottunk nem tud változtatni a most már a románok javára eltolódott erőviszonyokon. […] Nem a csapat játszott, hanem annak csak egyes részei, vagy méginkább egy-egy elkeseredett tagja.

NépsportSaját hibái hozták nehéz helyzetbe a magyar csapatot (1972. április 30.)