hun - gerMagyarország - NSZK

A mérkőzés előtt megérkeztek Tatabányáról a B-válogatott találkozójának nézői, s a magyar csapat 2:0-ás vereségének híre kicsit lehangolóan hatott a lelátókon. A pesszimisták azt várták, hogy a vendégek A-csapatuk mérkőzésén is folytatják a gólgyártást, s az öltözőben is elborult néhány játékosunk homloka.

Az első perctől kezdve látható volt, hogy az NSZK-beliek igyekeztek lelassítani az iramot. Sokat cseleztek, a pálya közepén is rövid passzokkal haladtak előre, semmit sem mutattak a rájuk általában jellemző szélvészgyors szárnyjátékból. […] A magyar csapat gyorsan alkalmazkodott a helyzethez és igen ügyesen, sok labda nélküli mozgással, enyhe mezőnyfölényt harcolt ki.

Észrevette ezt a kispadon Schön is és a rá jellemző éleslátással pályára küldte Heldet. A villámgyorsan rajtoló, nagyszerűen cselező – és ezen a mérkőzésen különösen bizonyítani akaró – csatár, első megmozdulásaiból érezni lehetett a veszélyt. Kétszer is hátába került a magyar védelemnek, és beadásait csak üggyel-bajjal tudták tisztázni a mieink.

A reális számítások szerint egy pillanatig sem voltunk esélyesek a mexikói világbajnokság bronzérmes csapatával szemben, amelyet változatlanul a világ egyik legjobb együttesének ismer el a világ labdarúgó közvéleménye. Nyolcvan percen keresztül mégis reménykedhettünk.

NépsportHatvan percen keresztül reménykedhettünk (1972. március 30.)