hun - islMagyarország - Izland

Nincs mese: végre le kell győzni az északi mumust

Ki-ki mérkőzéssé vált a mieink Izland elleni zárómeccse. Nos, sajnos nem úgy, ahogyan azt elképzeltük…

Ez a találkozó döntött ugyanis arról, hogy melyik csapat előzi meg a másikat, és kerüli el az ötös utolsó helyét. Továbbjutási álmokról ekkor már régen nem beszélhettünk, és visszaköszönt a legutóbbi selejtezősorozat rémálma, amikor Luxemburg ellen vívhattunk hasonló, idegőrlő csatát.

Ráadásul most még vissza is kellett vágnunk a derék északiaknak, hiszen a júniusi odavágón legyőzték Vincze Piluékat. A fehér éjszakában rendezett össuecsapáson hiába szerezte meg a vezetést a BVSC kiválósága, az amatőrökből (is) álló alakulat mégis fordítani tudott.

A korábbiakhoz képest némileg megkeverte a kártyákat Mészöly Kálmán szövetségi kapitány, ugyanis Bánfit állította be söprögetni, mellette pedig Csábit és Szlezákot szerepeltette emberfogóként. A gólokat az Orosz-Vincze kettőstől, illetve a nekik besegítő Bükszegitől várta.

A mérkőzésen aztán kiderült, hogy az izlandiak cseppet sincsenek megilletődve. Ügyesen (és fürgén) tették-vették a labdát, néha vészjóslóan könnyedén, néhány húzásból jutva el a magyar kapuig.

Az 5. percben például Rúnar Kristinsson ugratta ki egy remek átadással a jobbösszekötő helyén nyargaló Guðjohnsent, aki azonban Bánfi szorításából csak gyatrán tudott belsőzni, így Hajdu gond nélkül összeszedhette a játékszert.

Bő tíz perc kellett, hogy megélénküljenek a mieink, akkor azonban négy helyzetet is kialakítottak gyors egymásutánban az izlandi kapu előtt.

A 12. percben Duró jól eltalált, éles lövését fogta Birkir Kristinsson a jobb felső saroknál, majd a Orosz túloldalról leadott kísérletét blokkolta a másik kapufánál. A szöglet után Vincze célozta meg a rövid alsó sarkot, ahová gond nélkül leért a vendégek hálóőre, majd a 14. percben megint Orosz eresztett meg egy bombát jobbról a hosszú alsó sarok irányába, de nem talált célt.

Az első negyedóra végén azért az izlandiak is jelezték, hogy nem kikapni jöttek ide. A 16. percben Guðjohnsen szabadrúgásból felívelt labdáját Adolfsson ugyan még gyatrán a bal alsó sarok mellé fejelte, a 20. percben viszont már felszisszentünk…

Ekkor ugyanis Sverrisson szerzett harcosan labdát a bal oldalon, végig is nyargalt vele a tizenhatosig, és beadását Gunnlaugsson ugyan nem tudta átvenni, róla éppen az érkező Guðjohnsen elé pattant a játékszer, aki kapásból alig tüzelt a bal alsó sarok mellé. Nem kis helyzet volt!

Lüktetett ekkor a mérkőzés, mert egy perccel később már Mónos próbálkozott nagy lövéssel a tizenhatos jobb csücskétől, de sajnos ő sem talált be a hosszú alsó sarokba.

Egy kis szünet következett a helyzetek sorában, de ekkor már egyértelműen a mieink uralták a találkozót. Illésék szabták meg a meccs ritmusát, olykor már a vendégtérfélen labdát szereztek, és folyamatosan keresték a réseket, amelyeken keresztül mattolhatják az izlandi védelmet.

A 27. percben például Szlezák csípte el Bergsson előreívelését - Vincze máris indította Oroszt, aki 13 méterről - kissé tartva nagy rössel becsúszó Adolfssontól - elhamarkodottan bombázott a léc fölé. Jogos volt a félelme, mert az ütköző játékosokat percekig ápolni kellett.

Fél óra játék után aztán majdnem gólt lőtt a magyar válogatott. Vincze fordult le mintaszerűen védőjéről a tizenhatos bal szélén, lágy beadására pedig többen is érkeztek az ötösön, a labda Oroszról a háló irányába csorgott, de Birkir Kristinsson lábbal védett - a játékszer végül a kapu mellé pattant.

A ziccer után kissé lelassult a mérkőzés, a vendégek mintha rájöttek volna arra, hogyan fékezhetik le a magyar csapat lendületét.

Rúnar Kristinsson például egy lerántással tette ezt a 40. percben - az előretörő Illést állította meg így a kezdőkörnél - sárga lapot is kapott érte.

A 43. percben Orosz szerzett élelmesen labdát a tizenhatos bal csücskénél, majd kis forgolódás után rá is tekerte azt a hosszú felsőre, ám ívelésének könnyedén állta útját a kapus.

A 46. percben Duró húzott el Örlygsson mellett a balszélen, aki fellökte őt - kiérdemelve ezzel az izlandiak második sárga lapját.

A félidő még egy veszélyes helyzettel, Duró szabadrúgásával zárult. A végig igen aktív középpályás a tizenhatos bal csücskétől, ballal célozta meg a rövid felső sarkot, de lövése az oldalhálót súrolva hagyta el a játékteret.

Mondhatjuk, talán rosszkor jött a szünet a mieink szempontjából, ám mindent összevetve a mezőnyfölény ellenére is úgy tűnt, hogy két eléggé egyforma csapat küzd egymással, és - szórványos támadásai ellenére - a vendégegyüttes is bármikor találhat egy gólt.

A szünet utánra maradt a döntés, de így is meredek volt

A második félidőt szerencsére hasonlóan lendületesen kezdte a magyar válogatott, mint ahogyan az elsőt abbahagyta. A 49. percben Orosz szöktette a balösszekötő helyén előretörő Vinczét, aki egészen kisodródott szögből tudott már csak lőni, de Birkir Kristinsson résen volt, és kiütötte a labdát.

A következő támadásból Nyilas kanyarított jobbról a túlsó kapufa elé, ahová remek ütemben robbant be Orosz, de - ki tudja, hogyan - az ötösről a rövid sarok mellé fejelt.

Sokáig szerencsére nem szomorkodhattunk. Az 55. percben Mónos indításával Bükszegi lépett ki a jobb oldalon, az alapvonaltól begurított középre, és Orosz ugyan elvétette a labdát, mögötte érkezett Illés Béla, és a tizenegyespontról magabiztosan belsőzött a jobb alsó sarokba. 1-0!

Megszereztük tehát nagy nehezen a vezetést - érthető, hogy csipkedni kezdte magát az izlandi csapat is. Az 58. percben Adolfsson fejelte kapura Gunnlaugsson beadását, de hiába ugrotta túl Oroszt, a bal felső sarkot méterekkel elvétette.

A 60. percben Szlezák sárga lapot érően buktatta Gunnlaugssont néhány méterre a magyar büntetőterület bal csücskétől. A szabadrúgást Guðjohnsen ívelte középre, Rúnar Kristinsson pedig a hosszú, azaz a jobb alsó sarok felé stukkolta a labdát. Az elsuhant Hajdu és az érkező Bergsson között, és nagy szerencsénkre a kapufáról kifelé pattant - óriási lehetőség volt ez az egyenlítésre!

A 65. percben aztán Duró is elvégezhetett egy szabadrúgást kissé jobbról, 28 méterről. Jól tekert a rövid felső sarok felé, de lövése veszélytelenül mellé ment.

A 69. percben Vincze lezárhatta volna a meccset… Illés bal oldali szögletét Orosz perdítette tovább a röviden, a labdát pedig a támadónk 8 méterről próbálta a hálóba lőni, de elcsúszott, így az magasan a keresztléc fölé szállt.

Egy perccel később Grétarsson küldött rá egy röviden kifejelt labdát a jobb alsó sarokra, de távoli lövése kifelé kanyarodott, így egyáltalán nem jelentett veszélyt.

De nem adták fel az izlandiak, mert alig egy perccel később ismét próbálkoztak. Gunnlaugsson beadását Csábi röviden fejelte a tizenhatos jobb oldalában álló Rúnar Kristinsson elé, aki egyből lőtt is - szerencsére keresztben el a kapu előtt.

A huszáros viking-rohamok után némileg lecsillapodott a mérkőzés, és a mieink stabilizálni tudták a védekezésüket.

A 75. percben a változtatás mellett döntött Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: lehívta a pályáról Oroszt, és helyére klubtársát, Farkasházy Lászlót küldte be.

A 77. percben Illés kapott sárga lapot, amiért a felezővonalnál lerántotta a mellette elhúzó Rúnar Kristinssont.

A 79. percben Farkasházy mindjárt kapáslövéssel próbálkozott - bár ne tette volna… Duró hosszú előreívelése éppen elé pattant a tizenhatos vonalára, ő azonban olyan rosszul találta el a labdát, hogy a vége bedobás lett.

Egy perccel később Vincze iramodott meg a játékszerrel a vendégkapu felé, de távoli lövése irányt változtatott egy védőn, így veszélytelenül a kapu mellé ment.

A 81. percben cseréltek az izlandiak is: Grétarsson helyett Hlynur Stefansson játszott tovább.

A 82. percben megint Vincze volt igen aktív: a tizenhatos jobb csücske környékén forgolódott, hogy lerázza magáról Stefanssont, gyengécske csavarása azonban Birkir Kristinsson ölébe hullott.

Két perc múlva újabb vendégcsere következett - Rúnar Kristinsson hagyta el a pályát, helyette Einar Daníelsson folytatta.

A 85. percben még egyszer megrázta magát a vendégcsapat, mégpedig Sverrisson ravasz lövésével. A szélső 22 méterről tűzte rá a labdát a bal alsó sarokra, és Hajdu nagy vetődéssel tolta szögletre a nem túl erős, de igen jól helyezett kísérletet.

A 88. és 89. percben két - időhúzó - magyar csere következett. Vincze és Illés fejezte be a játékot, helyettük Nagy Tamás és Zombori Zalán lépett pályára.

A 90. percben még Stefansson kapott sárga lapot, amiért felvágta az izlandi térfél közepén az őt kicselező Nyilast, de egyéb érdemleges esemény már nem történt a mérkőzésen.

Megérdemelten, ugyanakkor minimális különbséggel gyűrte le a magyar válogatott Izland legjobbjait, így megszerezte a negyedik helyet a csoportban.

Döbbenetes leírni, de tény: a legutóbbi négy, északiak ellen lejátszott mérkőzésen először sikerült pontot szerezni, egyúttal kapott gól nélkül lehozni a találkozót.

Mindenki joggal bízott abban, hogy a selejtezősorozat szégyenteljes befejezése után 1996-ban egy jobb korszak kezdődik a magyar válogatott életében.