hun - nirMagyarország - Észak-Írország

Kétségbeesésbe fordult a reménykedés

Verhető ellenfelet fogadott az Európa-bajnoki selejtezők nyitányán a magyar válogatott: a kissé alábecsült tudású Észak-Írországot. A cél mindenképpen a három pont megszerzése volt Pintér Attila első tétmérkőzésén.

Az ezúttal három védővel és ugyanennyi támadóval felálló mieink egy nagyon masszív, ötfős középpályás sorral néztek szembe, és bizony nem sok tér nyílt a gyors játékra. Leginkább a két szélső, Gyurcsó és Dzsudzsák hosszú labdákkal történő megjátszásában bízhattak a mieink.

Ettől eltekintve viszonylag pergő ritmusban indult a meccs, már csak amiatt is, mert a védekezésre berendezkedett ellenfél egy pillanatig sem gondolta úgy, hogy nem akar gólt lőni.

Még csak a 4. percben jártunk, amikor McAuley élesen fellőtt labdáját Lafferty ügyesen bokázta oda a résbe futó Wardnak, aki csak azért nem tudott veszélyes bombát megereszteni a tizenhatosról, mert a földbe rúgta a játékszert, és az így Gulácsi könnyű zsákmánya lett.

Szinte az ellentámadásból máris sikerült Rudolfnak megjátszani a jobbszélen megiramodó Gyurcsót, aki okosan tálalt a második hullámban érkező Dzsudzsák elé, ő azonban 15 méterről a hosszú alsó sarok mellé perdített. Szép, gyors akció volt, veszélytelen befejezéssel.

A 8. percben a jobbhátvéd, McLaughlin váratlan előretörése zavarta meg a kedélyeket, de beadását Lafferty az ötös jobb csücskétől gyengén a kapu fölé fejelte.

Már ekkor látszott, hogy Pintér Attila szövetségi kapitány intelmei jogosak: egy nagyon masszív, földön is pontosan futballozó északír válogatottat kellett (volna) legyőznie a mieinknek.

A pontrúgásokban bízhattunk még, amelyeket Dzsudzsák lelkesen végzett el. Egy jobbról beadott szögletnél Juhász két északírral birkózott az ötösön, de végül a labda az egyik vendégjátékosról pattant a léc fölé.

A viszonylag lendületes első negyedóra után megállt a tudomány. A magyar támadósor emberére talált a kőkemény, test-test elleni párharcoktól vissza nem riadó északír középpályásokban és védőkben, míg a túloldalon csak Lafferty tudott néha kevergetni, de egyedül ő sem sok vizet zavart.

A 23. percben Rudolf próbálkozott távolról, de a középre érkező labdát könnyedén szedte fel a hálóőr. Ez volt az első kaput eltaláló lövésünk a mérkőzésen.

Aztán sokáig megint semmi... Bő tíz perc múlva Lafferty és Vanczák vívott meg egy labdáért a magyar tizenhatostól balra, és a magyar védő csak lerántani tudta ellenfelét a büntetőterület vonala előtt. Járt érte a sárga lap.

A szabadrúgást Norwood próbálta az ötös vonalából, trükkösen a hosszú felső sarokba csavarni - de nem sikerült lemásolnia Détári 1987-es gólját, mert méterekkel elvétette a célt.

Újabb tíz perc telt el esemény nélkül, amikor végre egy lendületes magyar kontra indult, amelyet két szabálytalanság akasztott meg. Az elsőt még továbbengedte a játékvezető, majd a következő után felmutatta a sárga lapot a vétkesnek, Norwoodnak.

A távolról járó szabadrúgást Dzsudzsák végezte el, ám lapos lövése elakadt a védőkben. Sőt, a felszabadító rúgás után a felezővonalon Tőzsér nem tudta lekezelni a labdát, azt Ward ellopta tőle, és szabadon törhetett előre a jobbösszekötő helyén. Éles szögből leadott lövését Gulácsi középre ütötte, ahol Evans érkezett, de ügyetlenül az üres kapu fölé emelte a játékszert. Ez bizony már ziccer volt!…

Gyenge, átütő erő nélküli támadójátékot láthattunk a mieinktől az első félidőben - a levonuláskor itt-ott már egy füttyszó is felhangzott. Egyértelmű volt; ha három pontot akarunk szerezni, a folytatásban ennél sokkal nagyobb erőket kell mozgósítania a mieinknek, és vélhetően többet is kell kockáztatnia.

Megtört a jég, majd ránk zúdult a hidegzuhany is

A szünetben csak a magyar válogatott cserélt - Pintér Attila a nem sok vizet zavaró Nikolics helyére Priskin Tamást állította be.

A 49. percben Dzsudzsák adott be balról egy szögletet, majd ismételhetett, és veszélyesen kapu elé tekeredő ívelésére Lipták ugyan megelőzte a kilépő Carrollt, de magasan a léc fölé fejelt.

Az 59. percben a szintén keveset mutató Gyurcsó jött le a pályáról, és helyére Lovrencsics Gergő állt.

Néhány perccel később be is mutatkozott Lovrencsics az északíreknek. Rudolftól kapott egy pontos átadást a kígyótér közelében, ahonnan egyből meg is célozta a kapu bal oldalát, de Carroll látványos vetődéssel, biztosan tolta szögletre az éles lövést.

A 66. percben meglépték első cseréjüket a vendégek is - Ward helyére Niall McGinn érkezett. (Bár ne állt volna be…)

A 68. percben Tőzsér előreadásáért Lovrencsics harcolt meg a tizenhatos jobb csücske közelében, majd élesen megcélozta a rövid alsó sarkot, de a lendületes támadó próbálkozását Carroll biztosan fogta.

Szinte postafordultával érkezett a következő helyzetünk, szintén Lovrencsics jóvoltából: egy röviden mentett labdát szedett össze a bal oldalon, majd a középen álló Rudolf elé tálalt, akinek jó csavarása alig kerülte el a kapu jobb felső sarkát.

A lövés után Rudolfnak véget is ért ez a mérkőzés, helyét Kovács István foglalta el. Kisvártatva cseréltek a vendégek is, náluk McAuley hagyta el a pályát, és helyére Craig Cathcart érkezett.

A magyar válogatott játéka a jó cseréknek köszönhetően pontosabbá és gyorsabbá vált. Mivel az északíreknek gyakorlatilag nem volt helyzetük a második félidőben, egyre inkább érett az, hogy átszakad a gát, és a mieink valahogy találnak egy gólt, amivel megszerzik a vezetést.

Ez be is következett a 75. percben. Lovrencsics kanyarított középre egy jobb oldali szögletet, az ötösön belüli tumultusban pedig Priskin Tamás ugrott a legmagasabbra, és a földbe gyökerezett lábú Carroll mellett a háló közepébe fejelt. 1-0!

Gyorsan reagált Martin O'Neill szövetségi kapitány: Norwood helyett egy támadót, Billy McKayt küldött pályára.

Tanácstalannak tűntek az északírek, és Lafferty volt talán az egyetlen, aki hozzá tudott tenni a vendégek támadójátékához. Sajnos egy kicsit túl sokat is…

Ugyanis a 81. percben kényszerítőt kezdeményezett Davisszel, majd betört a tizenhatosunk bal oldalába, és Vanczák mellett elhúzva középre adott. Mivel Gulácsi a rövidet zárta, már nem tudta megakadályozni, hogy a kapu előtt érkező Niall McGinn közelről a hálóba passzoljon. 1-1.

Bajainkat tovább súlyosbította, hogy nem sokkal ezután meghúzódott Lipták combja, aki még a gondos ápolás ellenére sem tudta folytatni a játékot, csere pedig már nem maradt. Folytathattuk tizen…

A lendületbe jött vendégek pedig megadták a kegyelemdöfést a kitámadó magyar csapatnak. A kapu felé rohanó McGinn levágódó lövését McLaughlin tette vissza elé, ő pedig már a büntetőterület jobb oldalában, az ötös magasságában járt - onnan adott középre, Gulácsi megint tehetetlen volt, a túloldalon érkező Lafferty és Vanczák Vilmos páros esése pedig azzal végződött, hogy a labda a magyar védő lábáról a hálóba került. 1-2…

Teljes volt a csőd. Szétesett védelemmel, emberhátrányban, néhány perc alatt kellett volna egyenlítenünk a végletekig fellelkesült, saját céljait is túlszárnyaló északír válogatottal szemben.

Nem ment, utolsó momentumnak így Baird távoli, abszolút veszélytelen lövését jegyezhettük fel, és jöhetett a brit örömünnep.

Hazai vereséggel kezdeni egy selejtezősorozatot a csoport egyik leggyengébbnek vélt csapata ellen a tragikus forgatókönyvek egyike. Ehhez társult még a kilátástalan játék, ami nem sok jót sejtetett a továbbiakra.

Már akkor érezni lehetett, hogy ennek az estének a vereségen kívül más következményei is lesznek…