hun - uaeMagyarország - EAE

Bár a vendéghadrend – a négy védő és a támadófeladattal felvértezett Abdulazizzal megerősített négytagú középpályássor – stílusosabb focit sejtetett, az első percek villanásai jelezték: a magyar tizenegy az arab csapatnál jóval mívesebb, stílusosabb labdarúgást produkáló együttes.

Amit a magyar csapat az első félidő legnagyobb részében produkált, inkább afféle türelemjáték volt, akkor talán érthető, hogy a félidő hajrájára miért „morgolódtak”, elégedetlenkedtek néhányan. […] Idővel egyre erősebbé vált a lelátón helyet foglaló szurkolók igénye arra, hogy a meccs valamiképpen zökkenjen ki az addigi monotonságából.

Kockáztassuk meg – jó csapat alakuló egységét mutatta, hogy Telek, Urbán és Sándor a modernebb stílusú futball elvárásainak megfelelve képes kevés érintéssel megoldani kényesnek tűnő szituációt, s így a csapat képes kényes helyzetből (védekezésből) kecsegtető gólhelyzetet érő támadást kezdeményezni.

A háromgólos előny tudatában lehetett volna kocogós is ez a mérkőzés, ám érdekes, a magyarok azért próbáltak valamit hozzátenni a hajrához […]. Tán a győzelem értékét még az sem rontott, hogy azért az utolsó pillanatban még a játékgyenge emírségek is gólt szerzett ellenünk.

Nemzeti SportEdzőpartnert már találtunk (1996. augusztus 15.)