hun - bulMagyarország - Bulgária

Nagy akarással, dicséretesen újra és újra fellángoló küzdőkedvvel harcolt ekkor is válogatottunk, de sok hibát vétettek a játékosok, az akciók előkészítésében is. Elhanyagolták a szárnyjátékot, különösen „süket” volt a bal oldal.

A félidő hajrájára elfogyott a szusz, csökkent a nyomás. Géczi többször is veszélyes helyzetben tisztázott, az utolsó percekben már azért szorítottunk, hogy csak nehogy valami védelmi hibából gólt kapjon a csapat a szünetig, mert hogy utána, a szövetségi kapitánnyal való találkozás, a várható fejmosás után másképp megy majd – az szinte várható volt.

Az első perctől kezdve döntetlenért harcoló bolgár csapatnak új helyzettel kellett szembenéznie. Egymást szidták védőik, többen a kispad felé integettek, taktikai utasításokat sürgetve, miközben középre ívelődött a szöglet, s Vidáts most már nagyon is tudatosan, mértani pontossággal helyezett fejese feltette a pontot az i-betűre.

Régen volt ennyire tele a Népstadion nézőtere, s régen élvezették azt a meleg szeretet, elismerést játékosaink, amiben most, a mérkőzés után részük volt. Zúgott a taps, zengett a „Hajrá magyarok”, lobogtak a zászlók. A sok ember hálás volt a győzelemért. Az akarásért, az elszánt küzdelenitudásért – mert most ezt láttuk.

NépsportAkaratból jeles (1971. szeptember 26.)