irl - hunÍrország - Magyarország

Nagyon nehéz pillanatokat éltünk át a dublini stadionban – ezt már elöljáróban be kell vallani. Pedig minden másképpen indult, a magyar válogatott óriási fölényben játszott. Teljesen egyoldalú, inkább előkészületi jellegű volt a mérkőzés. Az 5. percben az egyik mellette ülő angol kolléga ezt fel füzetébe: „Klasszis fölény!!!”

Döntő jelentősége volt a fordulatban Hurley önkritikájának. Lecserélte önmagát. Helyére O'Neill jött be. A villámgyors csatár jobbszélső lett, míg a magas és jól fejelő Givens gyakorta megzavarta közvetlen védelmünket. Hallatlanul izgalmas pillanatokat éltünk át.

Végeredményben a szerencse és a véletlenek egész sorozata mentett meg bennünket a góltól. Sőt! 1:1 után nagy nyomás hárult kapusunkra. A könnyű kezdés után túlságosan elkényelmesedett játékosaink pánikba estek. A védelem hibát hiába halmozott. A szervezettségnek és a tudatosságnak nyoma sem maradt.

A mérkőzést ugyan megnyertük 2:1-re, ezt jegyzi fel a futballtörténelem, de ha ennek a mérkőzésnek a tanulságait nem vonjuk le, egy hét múlva egy nagyobb tudású ellenféllel szemben nehéz lesz helytállni. Látnunk kell tehát a hibákat és játékosainknak végre meg kell érteniük, hogy 90 percen át kell koncentrálniuk.

NépsportNem szabad, hogy a győzelem fénye elvakítson bennünket (1969. június 9.)