fin - hunFinnország - Magyarország

Óriási magyar fölény az első félidőben

Kedvező helyzetben várták a mieink a helsinki találkozót, az mégis „hatpontosnak” számított. A mérkőzés tétje így az volt, hogy a magyar válogatott felzárkózik-e a román-északír kettőshöz, vagy pedig végleg leszakadva a harmadik helyért kell, hogy megküzdjön a finnekkel.

Ami még borzolta a kedélyeket: kérdéses volt, hogy Dárdai Pál maradhat-e kettős megbízatásban a szövetségi kapitányi poszton, vagy pedig visszarendeli őt a Hertha BSC menedzsmentje.

Magabiztosan kezdtek a mieink, és gyakorlatilag ki sem engedték jutni a saját térfeléről a kissé megszeppent finn válogatottat. Sőt a 7. percben egy ártalmatlannak tűnő helyzetben már védenie is kellett a hálóőrüknek.

Egy röviden kifejelt labdára Gera rontott rá a tizenhatos előterében, és kissé szokatlan módon, fejjel próbálta meg átemelni a kint álló Hradeckyt - az elsőre még komolytalannak tűnő próbálkozás a végére veszélyessé vált, és a léc alá hulló labdát ujjheggyel tornászta ki a cseh születésű kapus.

A szögletet Dzsudzsák ívelte középre, és a jobb kapufa tövénél óriási ziccer alakult ki. Hetemaj próbált tisztázni, de nem találta el a játékszert, az a kezéről(!) Gera elé került, aki két lépésről próbálta azt a rövid sarokba pofozni, de Hradecky útját állta a lövésnek. A kipattanót Kádár szúrta rá szemből, ezt Arkivuo kifejelte, így a mellette álló Stieber is kapáslövéssel próbálkozott, és bár a földnek rúgta a labdát, a finn hálóőrnek minden tudására szüksége volt ahhoz, hogy kikapja azt az átellenes felső sarokból.

De még nem volt vége a hazaiak megpróbáltatásainak, mert a szöglet után Dzsudzsák gyűjtötte be a játékszert, majd küldte rá élesen azt jobbról, de Hradecky leért, és elcsípte a lefelé csapódó kísérletet.

A finnek még inkább megszervezték ezután a védekezésüket, így a meccs képe úgy festett, hogy a mieink adogatnak a felezővonalnál, majd a hazai térfélen, a fehér mezes északiak pedig igyekeznek útját állni a magyar támadásoknak.

A következő eseményt a 18. percben jegyezhettük fel, ekkor Dzsudzsák tizenegyes pont felé kanyarodó szögletét Stieber próbálta kapásból, akrobatikus mozdulattal a bal felső sarokba irányítani, de egy kevéssel fölé lőtt.

Öt perccel később megint Dzsudzsák hagyta faképnél emberét a bal oldalon, középre adására pedig Priskin előzte meg Halstit, de közelről csak a jobb kapufa mellé tudta külsőzni a labdát, így az akció nem lett veszélyes.

A 34. percben Priskin készített le egy előreívelést Dzsudzsáknak, aki rá is szúrta a játékszert a kígyótér környékéről a bal alsó sarokra, de pattogó kísérlet nem okozott komoly gondot Hradeckynek.

Kifejezetten ötletesen, magabiztosan játszott Dárdai Pál csapata - jó volt nézni a mieinket, ugyanakkor kissé bosszantó volt azt regisztrálni, hogy még mindig nem szereztük meg a vezetést.

A hazaiak leginkább a félpályáig jutottak csak el, míg a mieink minden gond nélkül meneteltek az ellenfél tizenhatosáig, ott viszont egy betömörülő védőfallal szembesültek.

A mérkőzés a félidő vége felé vált egy kicsit kiegyenlítettebbé, de ekkor sem mondhatjuk, hogy a finnek komolyabban veszélyeztették volna a magyar kaput.

A 37. percben Eremenko forgolódott-cselezgetett a büntetőterület bal csücskénél, majd egészen távolról a léc fölé küldte a labdát.

A 40. percben is inkább Kádár okozott riadalmat, mintsem az előreíveléssel keresett Hämäläinen - balhátvédünk elfejelte a játékszert, ami kissé meglepte a kilépő Királyt, de a játékszer szerencsére a jobb kapufa mellé hullott.

Igazán remek teljesítményt láthattunk tehát a magyar válogatottól, ugyanakkor mindenki fejében ott motoszkált a gondolat, hogy mi van akkor, ha a második félidőben mégsem mi szerezzük az első gólt?

Élesedő végjáték, mégis magyar öröm a hajrában

A szünetben mindkét kapitány cserélt. A mieinknél Tőzsér helyett Németh Krisztián állt be - éppen a támadójátékot erősítendő, míg a finn válogatottba Pukki helyére Riku Riski érkezett.

A mieink lassú, altató jellegű adogatással kezdték a második félidőt, azonban hamar felpörögtek az események.

Az 52. percben Tőzsér egy pazar indítással szöktette a leshatáron kilépő Némethet, aki át is emelte a labdát a kifutó Hradecky felett, ám Halsti elérte még azt a gólvonal előtt, és elrúgta onnan.

Nem sokkal ezután Gera szerzett labdát a kezdőkörnél, előretört vele, de kifelé kanyarodó, távoli lövése inkább a szögletzászlót veszélyeztette, mintsem a kapu jobb oldalát.

Az 55. percben Riski csúnyán rácsúszott a felszabadító Fiola lábára a magyar térfél bal oldalán - sárga lap.

A következő támadásnál Langot is lappal figyelmeztette a játékvezető. Ezúttal is Riski volt a főszereplő, és elcsente a védőnktől a játékszert a jobbszélen, aki ezután jobbnak látta lerántani őt.

Érdekes módon ez a sárga lap hozta fel a finneket, akik darálni kezdtek, és mintha feloldódott volna bennük a félelem: jobbról-balról ívelték be a labdát a tizenhatoson belülre, ám többnyire pontatlanul, így a védelmünk minden esetben menteni tudott.

A 64. percben Gera is besárgult, mivel elkaszálta a róla leforduló, kontrát indítani készülő Hetemajt. (Ezzel Gera ki is pontozta magát a románok elleni meccsről.)

A játék kiegyenlítettebbé vált, de a finnek nem lett sokkal gólveszélyesebbek. Ugyanakkor látszott, hogy ha három pontot akarunk ettől a találkozótól, akkor még inkább támadó szellemben kell játszania a csapatnak.

A 77. percben talán ezt erősítendő cserélt Dárdai Pál szövetségi kapitány - Szalai helyett Nikolics Nemanjának szavazott bizalmat.

És a következő szögletből máris gólt szerezhetett volna… Kádár Tamás! Dzsudzsák bekanyarítását röviden fejelték ki Stieber elé, akit három finn is szorongatott, így nem tudott lőni, de le tudta adni a labdát a mellette álló Kádárnak, aki végül a bal alsó sarok mellé tüzelt. Ez sem ment be!

A hajrára aztán sűrűsödtek az események. A 80. percben először Sparv kapott utólagosan sárga lapot, majd egy perccel később Dzsudzsák húzott volna el Halsti mellett a bal oldalon, de a finn lerántotta őt. Meglepetésre mindkét játékos egy sárga cédulával lett gazdagabb - Dzsudzsák vélhetően azért, mert túl hevesen kért számon egy kiállítást a játékvezetőn. És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, a reklamálni odamenő Juhász is megkapta a maga lapját.

Miután lenyugodtak a kedélyek, jöhetett Dzsudzsák szabadrúgása, amit Moisander kifejelt az ötösről, ám éppen a tizenhatos vonalán érkező Stieber Zoltán elé. Ő nem sokat teketóriázott, hanem azon nyomban, teli csűddel megküldte a labdát a bal felső sarokra, ahová az úgy zúdult be, mintha zsinóron húznák - Hradecky mindezt földbe gyökerezett lábbal nézte végig a gólvonalról. 0-1!

Az ünneplés során Stieber levette a mezét, amiért ő is figyelmeztetésben részesült, de aligha érdekelt ez bárkit a mieink közül…

A finnek gyorsan cseréltek; Mattila helyére Joel Pohjanpalo állt be - nyilvánvalóan gólt lőni.

A 87. percben azonban nem ő, hanem Hetemaj eresztett meg egy kétségbeesett bombát balról, igencsak távolról, azonban lövése jócskán a hosszú felső sarok mellé kanyarodott.

Daráltak, daráltak a finnek, de hiába gyűrték befelé a labdákat a tizenhatosra, komoly gólhelyzetet nemigen tudtak kialakítani.

A mieinknél még egy időhúzó csere következett - Dzsudzsák helyett Simon Ádám lépett pályára.

A 89. percben ellőtte utolsó puskaporát a hazai csapat: Eremenko bal oldali szögletére Pohjanpalo emelkedett az ötösön, és furcsa módon három magyar közül fejelni tudott - szerencsére a jobb kapufa mellé.

Az utolsó percet és a hosszabbítást már lehozta a magyar válogatott, így Dárdai Pál csapata ezzel a megérdemelt győzelemmel óriási lépést tett a pótselejtezős hely bebiztosítása felé, de még az egyenes ági kijutásról sem kellett lemondania. Minden az ősz két legfontosabb mérkőzésén, a hazai Románia és az idegenbeli Észak-Írország elleni összecsapáson múlt.