tur - hunTörökország - Magyarország

Az Inönü poklában a hely szelleméhez és hangulatához illőn – pokolian kezdődött számunkra a mérkőzés. […] Tudni lehetett, hogy a mi, idegenben amúgy is meglehetős ijedtséggel kezdeni szokott csapatunknak tetemesebb időre lesz szüksége ahhoz, mire elhelyezi magát a pályán, felveszi a ritmust, s legalább megpróbálja elkezdeni játszani a saját játékát.

Azt azonban a játék egészen kezdeti képe sem sejtette, hogy mindössze nyolc percig bírjuk ki a megpróbáltatásokat.

Aztán amikor úgy festett, hogy (talán…) megnyugszunk, lehiggadunk egy kicsit, mi több, valamit a futballtudásunkból is mutatunk azoknak, akiket évtizedeken át mi tanítottunk futballozni, ismét jött a Hami-Hakan duó.

A találkozó utolsó fertályórájára úgy fordultak a csapatok, hogy tulajdonképpen a pályán lévő játékosok egyike sem bánta volna, ha ezeket a perceket már nem kell lejátszani…

A törökök valóra vált reményeik első morzsáit ízlelgették, a mieink pedig közelről nézték, hogy milyen a mai korszerű európai labdarúgás még akkor is, ha azt az ellenfél sétatempóban mutatja be. A véghajrá és a rengeteg mellékkörülmény miatti tetemes hosszabbítás perceiben még kénytelenek voltunk végigélni a nagy össznépi török nemzeti futballünnepet.

Nemzeti SportEkkor volt csak háromesélyes… (1995. szeptember 7.)