urs - hunSzovjetunió - Magyarország

Az első félidőben a szovjet csapat rengeteg gyors és lendületes támadást vezetett. A labda gyorsan került a magyar kapu elé, a szovjet csatárok lövései azonban nem sikerültek. Már ekkor látni lehetett a szovjet labdarúgás egyik fontos erényét: a férfias, erőteljes játékmodort. A mieinknek ezen a téren bizony van még tanulnivalójuk.

Ebben a játékrészben a magyar csatársor nem állt feladata magaslatán. Csatáraink nem tudták tartani a labdát, holott a fedezetek jól támogatták őket. Védelmünk gyakran került nehéz helyzetbe. Ekkor a szovjet csapat térfelébe csak ritkán kerültünk át, csak néha volt egy-egy ötperces fellobbanása a magyar támadósornak.

Szünet után Palotás beállításával lényegesen megváltozott a játék képe. A magyar csapat támadósorának játéka ekkor tervszerűbb lett, s ennek következtében védelmünk felszabadult a nyomás alól. Csatársorunk technikásan, ötletesen támadott, ha nem is túlságosan gyorsan és törtölelő módban.

Ha összehasonlítjuk a két félidőben mutatott játékot, akkor megállapíthatjuk, hogy a döntetlen igazságos, az eredmény megfelel a játék képének. Az eredmény ugyanis azt is elárulja, hogy a csatárok egyik részről sem mutatkoztak különösebben gólképesnek.

NépsportAz eredmény híven tükrözi vissza a játék képét (1952. május 25.)