swe - hunSvédország - Magyarország

A svédek négy hátvéddel játszottak, de három mezőnyjátékosuk is inkább hátrafelé ügyelt, hogy szükség esetén azonnal kisegíthesse a kapu előterét védő társakat. Kivételt képezett L. Eriksson, aki a jobbösszekötő helyén olykor előre is tört, és a szabadon hagyott teret ügyesen kihasználva jobbnál-jobb labdákkal hozta helyzetbe társait.

A magyar válogatott taktikai hadrendje nagyjából ugyanaz volt, mint Prágában. Káposzta és Ihász – bár gyakran lett volna alkalmuk felfutásokra – nem éltek a kínálkozó lehetőségekkel. Inkább Mészöly és Juhász tört előre, de ezzel csak növelték a 16-os előtti tömörülést.

Szünet után védelmi hibából gyors gólt kaptunk. A magyar csapat ezután a taktikáján változtatva támadni igyekezett. Volt is néhány veszélyes, gólt ígéri akció, ugyanakkor azonban hátul fellazult a védelem fala. És ami különösen döntő volt: elszürkültek a középpályások.

Egészen kezdetleges hibából kaptuk a második gólt, és utána teljesen jogos volt a megítélt 11-es. Miután ezt a nagy vereséget sejtető lehetőséget kihagyták, úgy éreztük, talán fordul a kocka és most mi jövünk. […] Voltak helyzetek, a kapufa is mentett, de a hallatlan lelkesedéssel küzdő svéd védelem rövid idő alatt úrrá tudott lenni nehézségein.

NépsportVédelmi hibák és újra a középpályások… (1969. szeptember 25.)