rou - hunRománia - Magyarország

Ennél nagyszerűbb buzdítást, kedvezőbb lélektani helyzetet a magyar küldöttség egyetlen tagja sem képzelhetett volna el szombaton este. […] Mégsem tudták kihasználni sem az előnyt, sem az ellenfél gólt követő kapkodását. Sőt, teljesen érthetetlen okok miatt fokozatosan leálltak, elkezdtek időt húzni.

A félidő utolsó percében – már ennek a párosviadalnak történetében is ki tudja hányadszor – a kezünkben volt a továbbjutás lehetősége. Csak meg kellett volna ragadni és – nem elhamarkodva, magasan rúgni a büntetőt, a hosszúra nyúlt kapusnak.

Játékosaink bátortalansága felhozta, talpraállította az ellenfelet. Húsz percen keresztül oda sem kerültek csatáraink a román kapu elé és Géczinek kétszer is csak a szerencsével együtt sikerült megőriznie hálónkat a góltól.

Az újabb egyenlítő gól utáni utolsó perceket azonban szárnyaszegetten, kétségbeesetten erőlködve játszotta végig a magyar válogatott. Nemcsak sajnálatos, de figyelmeztető is, hogy kétszeri vezetés és még ráadásul egy 11-es sem volt elég a győzelemhez a többször is „padlóra” került ellenféllel szemben.

NépsportIdőnként jól játszott válogatottunk, de a bátortalanság megbosszulta magát (1972. május 15.)