ger - hunNémetország - Magyarország

Sokkolta Matthäus csapata a németeket Kaiserslauternben

A németek az Európa-bajnokságra készültek, a mieink pedig egy új csapat felépítésére… ugyanis a nyári, zakónak kinéző barátságos mérkőzést egy sor meghatározó labdarúgónk hagyta ki.

Matthäus stabil keretéből hiányzott Komlósi Ádám, Kenesei Krisztián, Simek Péter, Pető Zoltán, Molnár Balázs, Fehér Csaba és még sorolhatnánk… Hogy ki mennyire volt sérült, azt utólag nehéz megállapítani, mindenesetre a szövetségi kapitány csak a játékosai egy részére számíthatott.

A kaiserslauterni mérkőzést egy kisebb ünnepség is fémjelezte, hiszen Németország vb-győzelmének ötvenedik évfordulóját ünnepelték. Ama bizonyos berni döntőét… Az NSZK akkori csapatának egyes tagjai mellett ott volt a lelátón az Aranycsapat részéről Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is.

Hogy ez volt-e az oka a válogatottunk bátor kezdésének, vagy nem, azt homály fedi, mindenesetre igencsak elszántan vetették magukat a harcba Husztiék.

Sőt, a 2. percben Gera hosszú ívelésével Torghelle el is szakadt az őrzőitől középen, egészen Kahnra vezette a labdát, de közelről leadott lövésébe éppen annyit még bele tudott érni a hálóőr, hogy a játékszer a jobb alsó sarok mellé guruljon.

A meccs elejét kiegyenlített küzdelem jellemezte, és azon kaptuk magunkat, hogy szinte többet vannak a mieink a német kapu előtt, mint fordítva.

A 7. perc már döbbent csendet eredményezett a stadionban. Egy jobb oldali bedobás után Torghelle Sándorhoz került előre a labda a tizenhatos jobb oldalába, ő pedig Wörns szorításából, laposan kilőtte a hosszú alsó sarkot. 0-1!

A váratlan gól után gyorsan akartak egyenlíteni a hazaiak, de képtelenek voltak áttörni a szilárd magyar védelmen. A felállt hátsó alakzatunk a visszahúzódó középpályásokkal együtt kettős falat képezett, és a mieink a kemény test-test elleni párharcoktól sem riadtak vissza.

Ami viszont végképp meglepő volt a magyarok játékában, hogy igyekeztek gyorsan, egyből megjátszani a labdát, nem dajkálták, dédelgették azt, és mindig találtak üres embert is.

Az első negyedóra végére azért áttevődött a játék már a mieink térfelére, és egy szabadrúgáshoz jutottak a németek, amit Ballack végzett el - 23 méteres csavarása azonban a kapu fölé szállt.

Két perc múlva Lahm éles beadását csúsztatta meg Bobic Juhász mellől, azonban annyira veszélytelenül, hogy a labda a szögletzászló felé pattogott el a kapu helyett.

A 25. percben azonban már nagyot kellett védenie Királynak - Frings távoli lövését szedte ki a jobb alsó sarokból, ráadásul vissza kellett vetődnie a másik irányból, mert a játékszer gellert kapott Ballack hátán.

Az első félóra végén már komoly helyzetet hagytak ki a németek, és szerencsénk is volt. Frings jobb oldali szöglete elszállt az ötösön állók feje felett, de lábra érkezett Hamannak, akinek belsőzését Huszti mentette a bal alsó sarok elől.

Az események itt felgyorsultak: a ziccer után Ballack dobta fel magát egy újabb beadást követően, majd indult egy magyar kontra…

És a 31. percben megszületett a második gólunk is! Gera robogott a jobb oldalon, még a kezdőkör magasságából kiválóan kanyarított a leshatáron kilépő Torghelle Sándor elé, aki mellel maga elé tette a labdát, és a kivetődő Kahn mellett mesterien perdített a hálóba. 0-2.

Mintha fordított napot tartottak volna a csapatok - egyik szurkolótábor sem hitt a szemének. Ráadásul azt lehetett mondani, hogy még a kétgólos magyar vezetés is megérdemelt!

Naná, hogy elkezdték csipkedni magukat a németek, mert ez már több mint kínos volt számukra. Hinkel gyűrte be jobbról a játékszert, amit ezúttal Ballack le is tudott venni mellel a tizenegyes pont tájékán, de kapásból fölé bombázott.

A 38. percben a tizenhatos bal oldalától végezhettek el szabadrúgást, de Schneider veszélytelenül a keresztléc fölé tekert.

Nem sokkal később Starkot választották el a labdától még a magyar térfélen, és Lahm máris a jobbösszekötő helyén megiramodó Schneider elé ívelt - szerencsére a kiváló középpályás annyira kisodródott már, hogy lapos lövését Király minden gond nélkül elcsípte.

Két perc múlva Hamann távoli szabadrúgása vágódott le a sorfalról Lahm elé, aki jó harmincról vette célba a kaput, de magasan fölé lőtt.

A félidő zárásakor még egy esetleges, de nagy helyzetet kidolgoztak a hazaiak. Schneider szögletét Bodnár magasra fejelte, ami így átszállt az ötös bal szélére, Ballack elé. Ő nem fért már a labdához, Bobic azonban közvetlenül közelről ollózni tudott - szerencsére Király remek reflexekkel fölé tudta ütni a próbálkozását.

Füttyszó kísérte az öltözőbe a Nazionalelfet - nem éppen erre számítottak a „könnyű” ellenfél többgólos legyőzését váró szurkolók. A mieink csodát vittek véghez, de nagy kérdés volt, képesek-e megtartani ezt az előnyt a hármas sípszóig.

…és kihúztuk valahogy a második félidőt is

A szünetben csak a házigazda cserélt, de mindjárt kettőt is: lejött a pályáról Klose és Hinkel, helyettük Thomas Brdaric és Bastian Schweinsteiger érkezett.

A második félidőre kedvezőtlen változás állt be a játék képében. A németek felpörgették a ritmust, és ezzel párhuzamosan védekezésünk sokkal szellősebbé vált - ez eredményezte azt, hogy futószalagon kezdtek kialakulni helyzetek a hazaiak előtt. Még az volt a szerencsénk, hogy a végjátékukban megmaradt az első negyvenöt percben látott pontatlanság.

Az első komolyabb helyzet már a 47. percben kialakult a rendkívül mozgékony Schneider centerezése után. Az ötösre érkező lapos beadást Bobic elegáns mozdulattal próbálta a hosszúba sarkazni, de szerencsére egy kevéssel elvétette a célt.

A jobbszél továbbra is aktív maradt, és Schneider egy kényszerítőt követően kanyarított középre, ahol Brdaric 13 méterről Király ölébe belsőzött.

Az 53. percben megint Schneider volt az előkészítő - ezúttal szabadrúgásból ívelt a kapu elé, ahol Ballack közepesen veszélyes fejesét szedte össze a magyar hálóőr.

A félidő első nagy ziccere mégis a mieink előtt adódott! A németek a saját tizenhatosuk közelében vesztették el a labdát, Gera pedig szöktette a leshatáron kilépő Torghellét, aki jobbról adta vissza a játékszert a feladónak. Óriási kár, hogy a túlsó kapufával szemben, teljesen üresen érkező Gera nem merte ballal elvállalni a lövést, jobbal pedig csak sután a kapu mellé tudott tüzelni.

Rögtön válaszolhattak volna a hazaiak, de a szemből, 23 méterről járó szabadrúgást Schneider egy leheletnyivel a bal alsó sarok mellé csavarta…

Lüktetett a meccs, és a németek kedvükre szőhették az akcióikat - de továbbra is elég tanácstalanok, és rendkívül pontatlanok voltak, főként a végjátékban.

Az 59. percben a félidőben csereként beállt Schweinsteiger cipelte fel a labdát a bal oldalon - jól is tekerte középre, de a Juhász mögött feltűnő Brdaric nagy helyzetből a kapu fölé csúsztatott.

De nem volt idő keseregniük ezen, mert a következő támadásból már maga Schweinsteiger lőhetett, de távoli löketét Király magabiztosan, előrevetődve védte.

Még ugyanebben a percben az előrehúzódó Leandro is bemutathatta a lövőtudományát: balról, jó harmincötről célozta meg a hazai kaput, de éles löketét Kahn öle „nyelte el”.

És csupán egyetlen perc múlva ismét Schweinsteiger: kicselezte a kilépő Starkot, de 21 méteres lövése gellert kapott Brdaricon, és jócskán elkerülte a jobb alsó sarkot.

A 62. percben Nowotnyt hívta le Rudi Völler szövetségi kapitány, és helyére Frank Baumann állt be. Nálunk Leandrót Tóth Balázs váltotta.

A 63. percben egy kifejelt német beadás Schneider elé került a tizenhatos jobb csücskénél, de a középpályás pattogós lövését Király minden nehézség nélkül védeni tudta.

Ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy csak idő kérdése, meddig bírjuk a nyomást - bár nagy ziccereket továbbra sem alakítottak ki a németek. Játékuk ezután viszont még életlenebbé, még esetlegesebbé vált, és a következő percekben csak beívelésekre, előreadott labdákra futotta tőlük, amiket vagy a védelmünk hárított, vagy pedig a remekül kijövő Király szedett össze.

A 74. percben lement a pályáról az önmagához képest meglehetősen veszélytelen Bobic, és helyére a fiatal Lukas Podolski állt, hogy új színt vigyen a játékba.

Újabb tíz eseménytelen perc után csere következett: a kissé elszürkült karmestert, Hamannt Fabian Ernst váltotta.

A 85. percben Schweinsteiger gyorsított fel középen, és egy vagány lövést küldött a jobb alsó sarok felé, de labdája egy gondolattal mellé kanyarodott.

A másik oldalon a mieink jutottak szabadrúgáshoz a térfél közepéről. Bodnár nem viccelt, és hosszú nekifutás után onnan is kapura tűzte a játékszert, ami nem sokkal kerülte el a bal felső sarkot.

A következő támadás végén lőtték el utolsó puskaporukat a németek. Egy sokpasszos akció végén Frings ívelt át jobbról a túloldalra, az ötös csücskénél pedig Schweinsteiger teljesen őrizetlenül érkezett, de óriási szerencsénkre belsővel leadott kapáslövése a keresztléc fölé szállt.

A kimaradt ziccer után az időhúzó cseréink következtek. A 89. percben Gerát Gyepes Gábor, a 92-ikben Husztit Bodor Boldizsár váltotta. A hazaiak ekkorra már gyakorlatilag feladták, és beletörődtek abba, hogy aznap nekik semmi sem sikerül.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy világraszóló diadalt aratott az erősen tartalékos(!) magyar válogatott - egy Európa-bajnokságra készülő, patinás válogatottat vert meg két góllal a saját otthonában. Matthäus számára ez a győzelem különösen nagy előrelépés lehetett abban a tekintetben, hogy végre a hazájában is komolyan vegyék, mint edzőt.

Ráadásul éppen akkoriban keltek olyan hírek szárnyra körülötte, hogy nagy összegekért a közel-keletre csábítják a magyar válogatottól, de a mérkőzés utáni nyilatkozataiban a kapitány mindenkit megnyugtatott: marad a csapat élén.

Ez az összecsapás aztán végképp feladta a leckét a szurkolóknak: milyen a válogatott igazi arca? És mire számíthatnak ősszel, a vb-selejtezőkön? Mindenki kíváncsian várta a választ.