mda - hunMoldova - Magyarország

Két gól a semmiből, atomjaira hullott a magyar csapat

Az Eb-selejtező mérkőzésnek már nem volt tétje. A sorozatot hazai pályán befejező moldáv válogatott abban az egy esetben kerülhette csak el a hatodik helyet, ha nyer a mieink ellen, aztán pedig Várhidiék nem szereznek pontot az utolsó fordulóban Görögországgal szemben.

Az első percekben még nem sok jel mutatott arra, hogy súlyos vereséget szenved a magyar válogatott. A mieink játszottak valamivel magabiztosabban, egyedül egyes védőink lányos zavara volt szembeötlő, amikor letámadta őket Calincov vagy Bugaiov.

A 3. percben mégis vendéglátóink lőttek először, de Serghei Namaşco távolról megeresztett kísérlete nem veszélyeztette komolyan a bal alsó sarkot.

Nem sokkal később viszont már gólhelyzetet eredményezett a magyar védelem bizonytalansága: egy előretett labdát Bugaiov simán levehetett a piros mezesek között, elhúzott Csizmadia mellett, és Fülöpnek már védést kellett bemutatnia ahhoz, hogy a 20 méteres lövést ne akadjon be a jobb alsóba.

A 6. percben megszerezhették volna a mieink a vezetést - sajnos nem sikerült. Gera remek beadását Priskin fejelte rá az ötösről, de a földről felpattanó, jól helyezett labdát Stanislav Namaşco szinte földöntúli bravúrral védte, az ismétlésből Dzsudzsák pedig bedobásra rúgta a játékszert.

Már csak emiatt sem gondolt senki arra, ami bekövetkezett a 12. percben. Egy előretett labda átvételével Igor Bugaiov simán lefordult két védőnk között, tisztára játszva magát a tizenhatosnál, majd jobbról védhetetlenül bevarrta a játékszert a rövid sarokba - mintha Fülöp ott sem lett volna. 1-0.

A magyar csapat zavarodottá vált, a moldáv még lendületesebbé. Mintha formajavulást mutattak volna be néhány perc alatt - passzaik pontosabbak, játékuk ötletesebbé vált, a mieink pedig elvesztették a nehezen megtalált ritmust.

A 22. percben a moldávok egy olyan gólt lőttek, amire már nehéz mit mondani. Egy röviden kifejelt labda Nicolae Josan elé került a tizenhatos előterében, aki mellel maga elé tette azt, majd jobbal a bal felső sarok felé zúdította - és a játékszer a nyújtózó Fülöpöt kikerülve be is csapódott a hálóba. 2-0…

A semmiből jött második gól végképp demoralizálta a mieinket. Csapatunk játéka szétesett, futballistáink elbizonytalanodtak, a játék kiegyenlítetté vált.

Sokáig nem is történt semmi említésre méltó, aztán a 28. percben Szélesi kapott egy labdát a felezővonalnál, megindult vele előre, majd távolról, jócskán a bal alsó sarok mellé küldte azt.

A 30. percben Gera csúnyán odalépett a játékszert birtokló Josannak a felezővonalnál - sárga lap.

Várhidi Péter szövetségi kapitány a 39. percig bírta nézni a szenvedést, és ekkor kettős cserére határozta el magát. Lejött a pályáról Tőzsér és Vadócz, helyüket Buzsáky Ákos és Balogh Béla foglalta el.

A 45. percben Dzsudzsák balról leadott, „lábak között suhanós” távoli lövése jelentett némi reménysugárt, de Stanislav Namaşco simán elcsípte a bal alsó saroknál.

A szünetre úgy vonulhattak a felek, hogy gyakorlatilag a moldáv addigra megverte a magyart, lélektani értelemben mindenképp. Óriási javulásra és gyökeresen eltérő hozzáállásra lett volna szükség ahhoz a folytatásban, hogy érdemben változzon a játék képe.

A görcsös szenvedés sem hozott eredményt

A szünetben egyik fél sem cserélt. A moldáv szakvezető érthető módon elégedett volt játékosai teljesítményével (és a csapatkohézióval is az lehetett), míg Várhidi Péter már elhasznált a három cserelehetőségből kettőt, az utolsót pedig tartalékolnia kellett.

A második félidőre egy feltüzelt magyar válogatott jött ki, amely alaposan be is szorította az ellenfelét. Helyzeteket azonban nem nagyon tudtak kidolgozni Geráék, ugyanis a moldávok jól tömörültek hátul, és kemény test-test elleni párharcokkal igyekezték szárnyát szegni a lendületbe jött magyar csapatnak.

Meglepő módon mégis a moldávok előtt adódott helyzet a második félidő elején is. Calincov szerelte Vaskót a jobbszélen, az alapvonaltól középre gurított labdáját pedig a gólszerző Bugaiov nem sokkal perdítette az ötös csücskétől a rövid sarok mellé.

A 49. percben cseréltek a hazaiak: Cebotaru helyére Simion Bulgaru érkezett.

A mieink sokféle módon próbálták áttörni a kéken magasodó védőfalat, nem sok sikerrel. Priskin gyakran magára hagyva küzdött a védőkkel, míg a két szélen Gera és Dzsudzsák cseleibe előbb-utóbb belelépett egy láb.

Az 55. percben így a kontrákra berendezkedett vendéglátónak akadt egy újabb helyzete. Josan robogott el a bal oldalon, majd középre, Zmeuhoz passzolt, aki 24 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt.

Egy óra játék után még mindig nem sikerült szépítenünk, ami kezdett kínos lenni - sőt, újabb moldáv lehetőség alakult ki a magyar kapu előtt. Zmeu szabadrúgása az ötös jobb csücskéhez szállt, ahol Bordian ugrott a legmagasabbra, de a rövid sarokra tartó fejesét szerencsére könnyedén fogta Fülöp.

Egy perccel később végre megvillant Dzsudzsák is a túloldalon: Gera keresztpasszát vette át 25 méterre a kaputól, de remek bombáját Stanislav Namaşco nagyot vetődve, bravúrral kiütötte a jobb alsó sarok elől.

A 64. percben újabb hazai csere következett. Egy támadó, Calincov hagyta el a pályát, és helyére egy másik, Serghei Alexeev állt be. Róla majd később…

Rögtön ezután ismét Josan-Zmeu volt a labda útja, és a középpályás ezúttal 25 méterről tüzelt a bal felső sarok fölé.

A 69. percben még az első félidőben beállt Buzsáky végre mutatott valamit: ügyesen fordult le egy védőről a moldáv tizenhatos előterében, és remek lövést küldött a bal alsó sarokra - kár, hogy ennél már csak Stanislav Namaşco vetődése és védése volt látványosabb…

A 71. percben Dzsudzsák számára befejeződött a mérkőzés, helyére Feczesin Róbert érkezett, így innentől már két támadóval rohamoztunk.

A 75. percben Zmeu sárgult be - vélhetően reklamálásáért, mivel nem ő szabálytalankodott, és nem is utólag figyelmeztette a játékvezető.

A szabadrúgás jobbról, távolról járt, amit Hajnal végzett el. Átívelte azt a tizenhatos bal oldalába, ahonnan Vaskó lefejelte azt Gerának, Gera pedig üresen kapta a labdát az ötös jobb csücskénél, de kisodródott helyzetből képtelen volt a rövid sarokba lőni, mert Stanislav Namaşcóról a léc fölé pattant a játékszer. Az eddigi legnagyobb ziccerünk volt a meccs eleji Priskin-fejes után…

De rögtön a szögletből jött egy még nagyobb lehetőség, mert Gera 8 méterről fejelt kapura, amibe az ötösön belül még Priskin is belestukkolt - éppen a moldáv hálóőr fejét találva el, a kipattanót pedig már eltakarították a védők. Rosszul is játszottunk, szerencsénk sem volt.

A 78. percben megpecsételődhetett volna a sorsunk, mert egy ügyes kombináció után Bordian kiugratta Bugaiovot, aki egyedül ronthatott kapura a jobbösszekötő helyén. A tizenhatoson belül beljebb cselezte magát az őt beérő Vanczák mellett, majd nagy helyzetből a rövid sarok mellé bombázott.

A 80. percben egy újabb lendületes kontránál Josan rácsúszott Gera lábára a bal oldalon, és ezért sárga lapot kapott. A játékosok között kakaskodás is kialakult - ahogy az az ilyen végletekig elszúrt meccseken már lenni szokott.

Sajnos a sportszerűtlenkedés folytatódott, mert négy perccel később ugyanez a két játékos ütközött a magyar térfélen, és Josan látványosan elterült. A játék ment tovább, a felezővonalnál Epureanu akasztotta Priskint. Ezután Fülöp kapott sárga lapot, amiért a kapujából kisétálva megpróbálta „felkelteni” a szimuláló Josant, majd Epureanu is az elkövetett faultért.

A játékosok vitatkoztak, a meccs állt, az óra kérlelhetetlenül ketyegett tovább…

A 85. percben felcsillant a szépítés a magyar válogatott előtt, mert végre sikerült egy gördülékeny akciót vezetnünk a balszélen, de Feczesin beadásánál hiába előzte meg a kilépő kapust Priskin, az ötösről a léc fölé fejelt.

A következő akcióból pedig jött a kegyelemdöfés. Epureanu a saját térfeléről küldött hosszan előre egy szabadrúgást, a csereként beállt Serghei Alexeev pedig otthagyta őrzőjét, Balogh Bélát. Középről futott ki a tizenhatos bal oldalába, és 13 méterről a hosszú alsó sarokba lőtte az elé pattogó labdát - Fülöp vetődött, de már későn, így az a kesztyűjei alatt gurult a hálóba. Matt, 3-0.

Innentől kezdve már csak a becsületgól megszerzése lehetett a mieink célja. A 86. percben Feczesin próbálkozott balról egy távoli lövéssel, de gyengén eltalált labdája az ötösön kívül hagyta el a játékteret.

Alexeev viszont vérszemet kapott a másik oldalon, és remekül fordult le Vaskóról a kígyótérnél - szerencsére a kapu bal oldala felé tartó csavarása nem volt túl erős, így Fülöp könnyedén húzhatta le.

És a hosszabbításban is a moldávok… Bordianhoz került a játékszer 30 méterre a magyar kaputól, aki miért is ne vállalkozott volna egy távoli lövésre, de gyatrán a bal alsó sarok mellé tüzelt.

A 92. percben még maradt egy szikra a magyar puskaporban, de Szélesi lövése nem volt veszélyes. Buzsáky egy bal oldali szögletből ívelte elé a labdát, ami elég ütemtelenül pattogott, így nem meglepő, hogy a védő bombája a keresztléc fölé szállt.

A legvégén még egy időhúzó hazai csere következett (Zmeu helyett Ghenadie Olexici állt be), majd jöhetett önfeledt ünneplés.

Ugyanis a váratlan, súlyos vereséggel az a szégyenteljes helyzet alakult ki, hogy egymás elleni eredménnyel a moldáv válogatott is megelőzte a mieinket, akik így a hatodik(!) helyre zuhantak a hetesben. Ilyen mélyre még soha, semmilyen selejtezősorozatban nem került a nemzeti csapatunk. Ráadásul az előrelépéshez mindenképpen pontra vagy pontokra volt szükség a csoportot simán vezető Görögország ellen az utolsó, záró mérkőzésen.