mlt - hunMálta - Magyarország

Sziporkázó máltaiak, szétesett magyar védelem

Két hazai vereség után nem volt könnyű helyzetben a magyar válogatott, de az íratlan szabály szerint Máltán kötelező a győzelem. Az addigi eredmények, világranglistát helyezések vagy a játékosok formája sem mutatott arra, hogy ezúttal ez másképp lesz.

Az első figyelmeztető jel a 11. percben jelent meg a vallettai égbolton: egy röviden kifejelt hosszú labdát Sammut bombázott jó harmincról kapura, de a középre tartó lövést Király kiütötte.

Két perccel később azonban jött az első sokk. Egy ártatlannak tűnő előreívelésre Mifsud és Juhász rajtolt rá - csakhogy a magyar védő elesett, így a máltai közelről kapura tudott lőni. A labda a lécről vágódott át a bal oldalra, ahol André Schembri üresen érkezett, és lőtt két lépésről a tehetetlen Király hálójába. 1-0.

Kétségbeesetten próbáltunk egyenlíteni, de Szabics pontatlan bejátszása után csak Torghelle ügyes közbelépése eredményezte azt, hogy Fehér Csaba távolról egyáltalán lőhetett - igaz, jócskán fölé.

A 16. percben szabadrúgáshoz jutottak a máltaiak 25 méterre a kaputól, de Wellmann lövése veszélytelenül gurult el a bal alsó sarok mellett.

Az ellentámadásból végre ott volt az első nagy helyzetünk: egy kombinatív akció végén Torghelle sarokkal ugratta ki Husztit a tizenhatos bal oldalában, azonban Haber kivetődött, és blokkolta a középpályásunk lövését.

Két perccel később egy újabb gyors máltai akciót láttunk: Mifsud tartott meg ügyesen egy előreívelést a bal oldalon, de végül szerelték - csakhogy a labda mindössze Gilbert Agiusig jutott, akinek a közel harmincról leadott lövése Husztiról vágódott magasan a kapu fölé.

Az igencsak nyílt találkozón végre összejött az egyenlítés. Husztiról pattant tovább a labda a balszélen, ő szépen középre kanyarította azt Torghelle Sándor elé, aki megelőzte a kifutó kapust és 6 méterről a hálóba fejelt. 1-1!

A 23. percben pedig már vezethettünk is volna, mert Szabics jól ugratta ki Torghellét a büntetőterület bal oldalában, ő azonban távolról ellőtte a labdát, jócskán a rövid sarok mellé.

A támadójátékunkkal nem volt komoly baj - meglepő módon ezúttal a védelmünk mondott csődöt. Érthetetlen, hogyan tudta az egy szem Mifsud rendszeresen megkeverni a védelmünket az előrevágott labdákkal; de látva a bizonytalanságukat, ezekbe a kontrákba egyre többször becsatlakozott Schembri és Pace is. Védőink jellemzően ütemkésésben, állandó lemaradásban voltak, csak követték az eseményeket. A játék képe alapján nyilvánvaló volt, hogy a hátsó alakzatunk nem áll biztos lábakon.

A 25. percben megint Mifsud okozott gondot hátul: simán lefordult Dárdairól középen, majd előretört, és 20 méterről leadott nagy lövését Király csak bravúrral tudta védeni a jobb alsó sarok elől.

A 31. percben ugyanez a forgatókönyv eredményezett máltai helyzetet: előrevágott labda, Mifsud zavartalanul leveszi, majd kialakul a veszély… ezúttal jobbról ívelt középre, amit Juhász röviden mentett, de a második hullámban érkező Gilbert Agius szerencsére 23 méterről jócskán a keresztléc fölé bombázott.

Elöl pedig egyre inkább görcsölt, szenvedett a magyar csapat. Egy beívelt szabadrúgásnál Haber messzire kifutott, röviden kiütött labdáját Gera próbálta az üresen maradt kapuba fejelni. Ebbe is belekapott a hálóőr, a játékszer Vanczák, majd Huszti elé pattant, az ő tizenhatos vonaláról leadott lövését pedig a közbeugró Dimech blokkolta szögletre.

A 38. percben aztán búcsút kellett vennünk Vanczák Vilmostól. A védő utolsó emberként lerántotta a mellette kilépő, szélvészgyors Mifsudot, így teljesen jogosan a kiállítás sorsára jutott. Maradtunk tízen a pályán, ami tovább súlyosbította amúgy sem rózsás helyzetünket.

A kissé balról járó szabadrúgást a csapatkapitány, Gilbert Agius végezte el, de középre tartó, gyenge lövését Király előrevetődve védte.

Az ellentámadás végén Torghelle húzott el ügyesen Dimech mellett a jobb oldalon, be is tört a tizenhatoson belülre, éles szögből célba vette a rövid felsőt, de Haber elcsípte a labdát.

Ezek után teljes rövidzárlat hátul... Két ordító ziccert hagytak ki a máltaiak. A 41. percben Mallia labdájával Mifsud szinte kíséret nélkül lépett ki a magyar térfél közepén, és ajtó-ablak helyzetben a jobb alsó sarok mellé gurította a játékszert.

Két perccel később még nagyobb helyzetet puskáztak el a hazaiak. Magyar szabadrúgásból(!) indult az akció, amely végén Mifsud faképnél hagyta Dárdait a tizenhatos jobb csücskénél, középre gurítását pedig a becsúszva menteni igyekvő Tóth rúgta a bal oldali kapufára. A kipattanót még Pace szúrta rá laposan, távolról - de Király résen volt, és védett.

Nehéz megállapítani, hol volt ezekben a percekben a magyar védelem, de nem is volt rá idő, hiszen a félidő hajrájában mi is megszerezhettük volna a vezetést. Torghelle remek kiugratásával Szabics lépett ki a büntetőterület jobb oldalában, és kisakkozva a védelmet középre gurított Gera elé, akinek 8 méterről sikerült az elfekvő Haberbe rúgnia a labdát.

Az első negyvenöt perc utolsó jelenete Huszti jobbról elvégzett szabadrúgása volt: egyik legaktívabb középpályásunk remek csavarása a háló tetején landolt.

Egy sziporkázó meccset láthattunk az első félidőben, ám továbbra is csak nyomoztuk az okát, hogyan képes egy-két fürge máltai játékos összezavarni a komplett magyar védelmet. Ha valamit, ezt mindenképpen meg kellett oldania Bozsik Péter szövetségi kapitánynak a második játékrészre.

Még örülhettünk is a 2-1-nek…

A szünetben csak nálunk történt csere: Leandro helyett Kiss Zoltán állt be a balszélre, aki sokkal inkább támadó szellemű játékos.

A 47. percben Torghelle könnyedén cselezte végig magát a jobbszélen, az alapvonaltól középre gurított, a kapunak háttal álló Szabics pedig lekészítette a labdát Fehér Csabának. A védő gyengécske, belsővel eleresztett lövése az oldalhálóban landolt.

Az 52. percben egy tükörsima góllal megszerezték a vezetést a máltaiak. Agius a saját térfeléről ívelt a középen, leshatáron megiramodó André Schembri elé, aki a tizenhatos bal csücskénél elvitte a labdát a kint álló(!) Király mellett, majd az üres kapuba passzolt. Dermesztő volt látni a belógó szélső védőink helyezkedését, akik miatt nem volt les, a kint kószáló hálóőrről már nem is beszélve… 2-1.

A folytatás ezután már jóval kényelmesebb volt a máltaiak számára, akik kedvükre visszaállhattak védekezni, és onnan dobták támadásba a két fürge támadójukat. Tehát tulajdonképpen ugyanazt játszották tovább, mint az első félidőben - nagy különbség, hogy már előny birtokában tehették.

A 60. percben Gera adta előre a labdát Torghellének, aki kapura húzott a tizenhatoson belül, de jobbról sután bombázott a rövid felső sarok mellé.

Rögtön ezután Bozsik Péter szövetségi kapitány cserélt: lehozta Szabicsot, helyére Czvitkovics Pétert állította be.

Az MTK játékosa rögvest egyenlíthetett volna, ám kissé balról leadott, távoli lövését Haber mintaszerű vetődéssel kiütötte.

A 64. percben lezajlott az első máltai csere is - Malliát Andrew Cohen váltotta.

A friss ember a 69. percben máris egy hosszú labdával indította a balszélen robogó Mifsudot, aki átkanyarította a játékszert a túloldalon a támadást kísérő - már kétgólos(!) - Schembrinek. Utóbbi szerencsére kisodródott, így a tizenhatoson belülről a kapu fölé bombázott.

A 73. percben végül lehozták Schembrit a pályáról, és helyére Terence Scerri érkezett.

Nem sokkal ezután egy látványos akciót mutattak be a hazaiak, mert egy jobb oldali bedobás után Scerri sarokkal tette vissza a labdát Pacenek, aki 20 méterről fölé tüzelt.

A 77. percben kihasználta utolsó cserelehetőségét a magyar válogatott. Fehér Csaba jött le a pályáról, és helyét Halmosi Péter foglalta el.

Sajnos ezután sem a mieinknek akadt helyzete, hanem az önbizalomtól duzzadó, lendületbe jött máltai csapatnak. Geráék rendszeresen elrontottak egy átadást, vagy fennakadtak egy védőn, és máris indultak a veszélyes ellentámadások.

Egy ilyennél Pace ívelt a balösszekötő helyén ismét meglógó Mifsud elé, akit két védőnk is hiába üldözött, de végül a máltai közelről leadott, rövid alsóra tartó lövését Király lábbal védeni tudta. Igen ám, de a labda a túloldalra pattant, és végiggurult az üres kapu előtt, amire Scerri robbant be Juhász szorításában, és talán ő sem tudja, hogyan bombázott végül a bal kapufa mellé. Semmit sem szólhattunk volna, ha már 3-1…

Az egyik legaktívabb magyar továbbra is Huszti volt, akinek a jobbról beívelt szabadrúgása után Gera fejelt a jobb felső sarok fölé.

A 83. percben Dusan Fitzel szövetségi kapitány lehozta a pályáról a csapatkapitányát, Gilbert Agiust, és helyére Peter Pullicinót cserélte be.

Ekkor már gyakorlatilag verve voltunk. Nyugodtan adogattak a hazaiak a tizenhatosunktól balra, végül Pace szánta el magát távoli lövésre, de a keresztléc fölé küldte a labdát.

Három perccel a vége előtt még felcsillant egy reménysugár, mivel Czvitkovicsot buktatták centikkel a büntetőterület vonala előtt. Reklamálásért Sammut sárga lapot is kapott, a szabadrúgásunkból azonban bedobás lett…

Még a csereként beállt Halmosi próbálta meg egy jobb oldali bedobás után kiharcolni az egyenlítést, de távoli lövése veszélytelenül gurult el a bal alsó sarok mellett.

Málta legyőzte Magyarországot! A mieink védekezése egyszerűen katasztrofális volt - úgy keverte meg oda és vissza két, nem éppen magas szinten jegyzett támadó, hogy kifejezetten kínos volt nézni. Az ebből fakadó kiállítás után Geráék ereje felőrlődött a betömörülő védőkön, és kellemetlen kimondani, de a szórványosan ellentámadgató hazai csapat közelebb állt a 3-1-hez, mint a magyar az egyenlítéshez.

A csereként beállt Czvitkovics és Kiss valamennyit még lendített a csapatunk játékán, de érdemben ők sem tudtak hozzátenni a támadásainkhoz. Eddig még sohasem kapott ki miniállamtól a magyar válogatott (ha Izlandot nem vesszük annak) - most már ez is sikerült. A kétes dicsőséget pedig Bozsik Péter szövetségi kapitány állása bánta, akit beszámolója után felmentettek a tisztségéből.