hun - uruMagyarország - Uruguay

Nem kevés megelégedéssel állapíthattuk meg a küzdelemnek azt a magas fokát, amelyet oly régen vártunk, s oly régen tapasztaltunk válogatott csapattól. A VB előtt igen jól jel labdarúgóink szerda esti lelkesedése, az, hogy mindannyian átérzik: mily boldogságot s egyben felelősséget jelent számukra a válogatott mez viselése.

Nem esünk túlzásba, amikor azt mondjuk, hogy ez a hátsó alakzat nemigen marad el a legjobbakétól. A támadósor ezzel szemben alatta maradt a várakozásnak, s színvonalban meg sem közelítette a hátsó alakzatét.

Igazán értékes csatárteljesítményt egyedül a 100-dik válogatottságát ünneplő Bozsik Józseftől láttunk, aki pedig a százból talán kilencvennél többet a fedezet helyén játszott. Bozsiknak úgy kellett játszania ezen a mérkőzésen, mint fénykorában, hogy végül is kialakulhasson a döntetlen eredmény.

Nagyrészt azon fog múlni a magyar csapat szereplése a VB-n, hogy a csatársor képes lesz-e megfelelően változtatni játékán. A szerdai mérkőzés tehát megnyugtatott bennünket abban a tekintetben, hogy hátul nem igen érhet bennünket nagyobb kellemetlen meglepetés, a csatársort illetően azoban továbbra is fennállnak a problémák.

NépsportA szerdai reflektorok fényében (1962. április 19-20.)