hun - turMagyarország - Törökország

Játékosaink az első perctől kezdve tudatosították a törökökben, hogy a Megyeri úton semmi esélyük sincs. Valamennyien azonnal hármas sebességi fokozatba kapcsoltak, és állva hagyták a vendégeket. Hátulról gyorsan, és főleg pontosan érkeztek az átadások, a középpályán Bücs és Kozma szinte egy érintés után adta előre a labdát, ahol Kiprich és Kovács szinte azt csinált, amit akart.

Húsz perc után felébredtek a törökök, és kiegyenlítetté tették a mérkőzést. Csapatunk ekkor visszaesett, sok volt a pontatlan átadás, a rossz ütemű szerelési kísérlet. A biztos, háromgólos vezetés könnyelművé tette játékosainkat. Ez pedig még egy ilyen közepes képességű ellenféllel szemben sem megengedhető.

A második negyvenöt percet a magyar együttes az „ezt a mérkőzést már megnyertük” tudattal kezdtek. Ez már olyan rossz magyar szokás, nem profi gondolkodásra vall. […] Mi, szurkolók, itt és most akarjuk a gólokat, a szép játékot. A második negyvenöt percben ezt a törököktől kaptuk, és egyáltalán nem örültünk neki.

Hajtottak, akartak a játékosaink, de nem ment már úgy, hogy az elején. Nem, mert kevés volt a mozgás, túlságosan szellős a védekezés, és rendkívül sok az eladott labda. Ez a teljesítmény a törökök ellen elég, de nekünk keményebb és nagyobb tudású csapatok lesznek majd az ellenfeleink az Eb-selejtezőkön.

Nemzeti SportLehet örülni, de nem nagyon… (1990. szeptember 6.)