hun - svkMagyarország - Szlovákia

Helyzetek helyzetek hátán - gól nélkül

A bukaresti vereség után már az életben maradás volt a tét a Szlovákia elleni rangadón Győrben. A „hatpontos” mérkőzés arról döntött, melyik csapat lesz az, amelyik még megszorongathatja a portugál-román kettőst a továbbjutást érő helyekért.

A pozsonyi döntetlen alkalmával láthattuk, hogy a két válogatott nagyjából hasonló erőt képvisel, így ezúttal is szoros csatára volt kilátás.

És ezt remekül kezdték a mieink! Már a 4. percben Illés szöktette a bal oldalon megiramodó Sebők Józsefet, aki az ötösig vezethette a labdát, mégsem rúgta be… a hosszú alsóra elhelyezett lövését König gyors vetődéssel megkaparintotta.

A ziccerre hamar válaszolhattak volna a szlovákok, de egy hosszú bedobás után Kratochvíl hiába ugrotta túl Korsóst, a kapu fölé fejelt.

Lüktetett a játék, szinte percenként alakultak ki helyzetek mindkét oldalon.

Még csak a 7. percben jártunk, amikor Dárdai átadása után Egressy tüzelhetett a tizenhatos bal csücskétől, de toronymagasan a léc fölé bombázott.

A másik oldalon azonban meghűlt a vér a magyarok ereiben. Pinte jobb oldali bedobása után Fabuš elől még menteni tudtak a védőink, de éppen a legrosszabb helyre, a tizenhatos vonalára ügyetlenkedték a labdát, ahol Labant teljesen egyedül érkezett, szemben a kapuval. Éles lövése szerencsére a bal kapufa mellett zúgott el.

Még ki sem fújhattuk magunkat, már jött a következő figyelmeztetés: megint Fabuš készítette le a játékszert, ezúttal Zvarának, aki a kígyótérből igen gyatrán találta el azt, így kísérlete nem lett veszélyes.

Egy pici szünet következett a helyzetek sorában. Az iram nem csökkent, de a szlovák és a magyar védelem rendezte a sorait, és már jobban zárt. A mezőnyben óriási test-test elleni csata zajlott.

A 19. percben egy bal oldali vendégszabadrúgás következhetett. Zvara átívelt a túloldalra, ahol a labda Valahovićról a kapu mellé pattant volna, de ott termett Kratochvíl, és becsúszva az oldalhálóba bombázott - már a vonalon kívülről.

A következő minutumban a felhúzódó Korsós próbálkozott távoli lövéssel egy bedobás után, de jobbról leadott kísérletét könnyedén szedte össze a kapus.

A 25. percben már konkrét helyzetet dolgoztak ki a szlovákok, de szerencsére ki is hagyták. Németh magára vonta a védők figyelmét középen, majd remekül indította a balösszekötő helyén kilépő Fabušt, aki már éppen közelről lőni készült, amikor odaért Sebők Vilmos, és az utolsó pillanatban blokkolt.

A 28. percben aztán Sebők József is megmutatta, hogyan lehet ziccert hibázni. Illés csípett el egy rossz passzt a vendégtérfélen, kiugratta a jobb oldalon, a leshatáron kiugró zalaegerszegi támadót, aki csak egy kicsit vette át hosszan a játékszert, de ez elég volt arra, hogy két védő is odaérjen az ötös sarkára, és a Königgel hármasban védeni tudják az előrecsúszó Sebők lövését.

A szöglet után Mátyus hevesen reklamált, amiért nem egy újabb sarokrúgást ítélt a játékvezető, és ezért megkapta a meccs első sárga lapját.

A 31. percben aztán újra magyar szöglet következett balról, amely után Sebők Vilmos fejelt 8 méterről, de veszélyesnek tűnő csúsztatása elzúgott a keresztléc felett.

A 36. percben a nagyon aktív Dárdai is megpróbálkozott egy kapuralövéssel, de a közelben álló Valahović beleblokkolt, így a labda a kaput messze elkerülve hagyta el a játékteret.

Borzasztóan görcsösen próbált gólt szerezni a magyar csapat, és hiába adogatták körbe a szlovák tizenhatost, az eset vége mégsem lett veszélyes. Dárdai középre adását a szöglet után elöl maradt Korsós próbálta meg a kavarodásból 11 méterről kapura kotorni, de König könnyedén fogta meg a hozzá pattogó játékszert.

A 38. percben Hrutka is besárgult, miután elég keményen odalépett a szlovákok legjobbjának, Pinte Attilának a magyar térfél jobb oldalán.

A szlovákok belőtték - mi nem

A szünetben így két elégedetlen csapat vonult az öltözőkbe, hiszen a döntetlen egyiküknek sem volt jó. A mieink a kihagyott ziccerek miatt joggal kesereghettek, mert a pozsonyi összecsapás után már itt is gólokkal vezethettek volna.

A második félidő hasonló lendülettel indult, mint ahogy az első abbamaradt. Már a 46. percben Egressy kényszerítőzött Illéssel, aki visszaemelte a labdát a tizenhatos bal oldalába betörő támadónak, Varga azonban közbelépett - és lábáról a játékszer kis híján a saját kapujába hullott.

De a vendégek sem adták fel a kontratámadásokat. Kratochvíl tört előre a jobb oldalon, majd Pinte kapta a labdát, aki az alapvonaltól átívelt az ötös túloldalára, ott pedig Karhan őrizetlenül érkezett, de kapásból, 10 méterről a rövid sarok mellé bombázott.

Az ellentámadásból máris magyar lehetőség! Illés remek ütemben ugratta ki Sebők Józsefet, aki Karhannal a nyakán kissé kisodródott balra, de onnan is célba vette a hosszú alsó sarkot - 20 méterről leadott lövése azonban mellé kanyarodott.

Karhan nem csupán védőmunkából jeleskedett, hanem már a második gólját szerezhette volna meg… A balszélen felfutva Fabušsal kényszerítőzött, a támadó elvitte az embert, Karhan visszakapta a labdát, és 8 méterről lőhetett - szerencsére csak az oldalhálót találta el.

A korábbihoz képest fellazult a magyar védelem, de kockáztatni kellett, hiszen a döntetlennel Bicskei Bertalan csapata is gyakorlatilag búcsúzhatott volna az Európa-bajnokságtól.

Az 52. percben azonban felcsillant a remény. Hrutka egy jó csel után, a szlovák térfél közepéről ugratta ki a résbe betörő Illést, aki már König mellett is elhúzta a labdát, azonban túlságosan kisodródott, így megállította azt az ötös bal sarkánál, és visszafelé kellett cseleznie… és így lett oda a helyzet. A szurkolók csak a fejüket fogták: „Mi kellene még a gólhoz?”

Sajnos a választ erre a vendégek adták meg. König húzott le egy beadást, és máris Valahovićot indította, aki végignyargalt a labdával a jobb oldalon, majd a tizenegyespont tájékára ívelt, ahol egyes-egyedül Martin Fabuš volt kék mezben. A támadó két védőnk között ugrott fel, és Király éppen annyira állt csak kint, hogy ujjheggyel se érje el a felette átfejelt játékszert, ami így a kapu közepébe hullott. 0-1.

Hidegzuhany a javából! Természetesen a szlovák védelem azonnal visszazárt, a mieink pedig még kétségbeesettebben, és még tanácstalanabbul próbálták feltörni a vendégek reteszét. Egyfajta gyászhangulat ülte meg a mérkőzést, mintha elkönyveltük volna már az elején, hogy „ez egy egygólos meccs” - és ezt a gólt az ellenfél szerezte.

A 60. percben Bicskei Bertalan cserélt, Egressy jött le, és a gyors Dombi Tibor érkezett a pálya jobb szélére.

A 62. percben mégis szlovák helyzet alakult ki - Valahović jobbról beadott szögletét Fabuš perdítette tovább a rövid saroknál, a középen aláhulló labdát pedig Zvara fejelte 8 méterről a kapu fölé.

Próbáltak egykapuzni a mieink, járatni a labdát, beszorítani a vendégcsapatot, de a fölény meddő volt, a kék mezesek általában egyérintőkből álló kontrái pedig veszélyesek.

A 62. percben Dombi húzott el váratlanul a jobb oldalon, középre is gyűrte a labdát, ami pontosan a túlsó kapufával álló Sebők József elé érkezett - a támadó fel sem ugrott, úgy fejelt a rövid sarok felé, de König elcsípte a kísérletet.

A 65. percben Pinte szerelte Sebők Józsefet a felezővonalnál, aki ezen annyira megdühödött, hogy hátulról felrúgta a somorjai születésű magyar fiút. Járt a sárga lap.

A 67. percben Illés nagy küzdelemben elvette a labdát Kratochvíltól a vendégkapu közelében, a középen álló Somogyihoz passzolt, akinek a lövése Varga lábáról pattant a kapu jobb oldala mellé.

A 72. percben Németh rúgta meg Dárdait, és ott is villant a sárga lap.

Felesleges szépíteni, egyre inkább elfáradt a magyar csapat. Felőrlődött a játékosok ereje a fizikai csatározásban, elveszett a hite a kimaradt helyzetek miatt. A kapitány is érezte, hogy változtatni kell, és a 74. percben Halmai helyére egy támadóbb szellemű középpályást, Pisont Istvánt cserélte be.

A 78. percben egy szöglet után Sebők Vilmos passzolt a tizenhatos vonalán álló Mátyus elé, akinek a lövése a balján álló Illés elé vágódott, a csapatkapitányunk pedig fordulásból, azonnal tüzelt - de König rendíthetetlen volt, és szép vetődéssel magához ölelte az élesen érkező, bal alsó sarokra tartó labdát.

Rögtön ezután kihasználtuk a harmadik cserelehetőséget is: Somogyi helyére Preisinger Sándor érkezett.

A vendégek ekkor már nem erőltették a támadásokat, de a 81. percben azért Valahović megeresztett egy lövést jó 28 méterről, azonban Király könnyedén védte a próbálkozást.

Még csak ezután jött az első szlovák csere egy védő, Peter Dzúrik személyében, aki Zvarát váltotta.

Továbbra is görcsösen próbálták valahogy a kapuba gyűrni a labdát a mieink, de semmi sem sikerült. Dárdai kapcsolt le egy indítást, Dombihoz passzolt, aki jobbról középre ívelt, a túloldalról Hrutka pedig okosan lefejelte a játékszert a tizenegyes pont környékére, Pisont elé - ő azonban megijedt egy lendülő szlovák lábtól, ezért sután találta el a labdát, ami így veszélytelenül pattogott el a bal oldali kapufa mellett.

A 90. percben Dárdai ívelt fel a kezdőkörből egy szabadrúgást. A büntetőterület bal oldalában Preisinger emelkedett, és csúsztatott 15 méterről a rövid sarok felé, fejese mellé ment.

A 93. percben még utoljára magasba emelkedtek a magyar kezek, hogy aztán csüggedten aláhulljanak - mert ezúttal is elmaradt a gól. Pisont jobb oldali szöglete az ötös közeli sarkára kanyarodott, ahonnan Preisinger oldalra vetődve, szép mozdulattal csúsztatott a rövid felső sarok felé, azonban a játékszert az oldalhálóban landolt.

A szlovák kapitány még két cserét talonban tartott időhúzás végett, de nem volt rá szüksége: kevés helyzetéből egyet kihasználva győzni tudott Győrben a vendégcsapat, és ezzel némi reménye maradt arra, hogy kijusson a holland-belga közös rendezésű kontinenstornára. A mieinknek semmi.

A magyar válogatott négy nap alatt két vereséget szenvedett, és egyetlen gólt sem tudott szerezni. Ezzel mindent le is rombolt, amit addig ebben a selejtezősorozatban felépített.