hun - itaMagyarország - Olaszország

Az esélytelenek nyugalmával, a fiatalság lendületével

Talán még soha nem volt ilyen kevés esélye legyőzni a magyar válogatottnak az olaszt: ellenfelünk friss világbajnokként érkezett a Puskás Ferenc Stadionba, míg a mi együttesünk tulajdonképpen csak egy alakuló csikócsapat volt, tele fiatal, rutintalan játékossal.

Összesen 137 válogatottsággal rendelkezett a teljes magyar kezdő - és ennek felét is két játékos, Gera Zoltán és Juhász Roland tapasztalata tette ki.

Az olaszoknál eközben hatan játszottak abból a tizenegyből, amelyik a világbajnoki döntőben szerepelt…

Az esélyekről elég ennyi, de tisztában volt ezzel mindenki a magyar oldalon is - pláne, hogy egy csúnya, 4-0-ás norvégiai vereség után került sor erre a találkozóra.

Ennek megfelelően a vendégek elég lazán kezelték a dolgokat: némelyik játékoson kifejezetten látszott a túlzott lezserség - aztán volt közülük, aki tudott váltani az események hatására, és volt, aki nem.

A 4. percben máris jött az első kapuralövésük, méghozzá Andrea Pirlo jóvoltából. A zseniális irányító a magyar térfél közepéről zúdította rá a labdát egy szabadrúgásból - Fülöp magabiztosan védett, majd Oddo beadása után Aquilani lőtt akrobatikus mozdulattal, de ez a kísérlet sem lett sokkal veszélyesebb.

Érezhető volt a mieink részéről a lámpaláz - el is adtuk hátul a játékszert, amit Quagliarella ívelt középre, de az emberét, Vaskót ezúttal megelőző Toni közelről az égbe lőtt.

A kezdeti ijedelmek után aztán a 9. percben végre bemutatkozott Dzsudzsák Balázs. Egy hosszú labdát kapott a bal oldalon - faképnél hagyta Oddót, lapos beadására azonban hiába érkezett Hajnal a túlsó kapufával szemben, becsúszva nem tudta már kapura irányítani a lasztit.

Ez a támadás meghozta a mieink bátorságát, és négy perc múlva már Dzsudzsák is közelebb járt a gólhoz. Egy szöglet után Buffon kibokszolt labdáját szedte össze a tizenhatoson kívül, megnézte magának a bal alsó sarkot, és alig lőtt mellé.

Alighanem ez volt az a pillanat, amikor a vendégek is felismerték, hogy a magyar csapat megveréséhez az addigiaknál többre lesz szükség. Jöttek is az olasz helyzetek sorban.

A 21. percben előreíveltek egy labdát Toninak - ő elesett, a lepattanót azonban Del Piero a jobb alsó sarok mellé küldte.

Ennél két kaliberrel veszélyesebb volt az a művelet, amit a 27. percben mutatott be a Juventus támadója. Quagliarellával kényszerítőzött a tizenhatos bal csücskénél, majd célba vette a jobb alsó sarkot, és Fülöpnek itt már minden tudására szüksége volt ahhoz, hogy hárítson.

A szöglet után Materazzi emelt a balösszekötő helyén kilépő Toni elé, aki hiába bombázott a hálóba, az indítás pillanatában szerencsére már lesen állt.

Megúsztuk az első félórát kapott gól nélkül, és ez felbátorította a magyar válogatottat. Játékosaink felismerték, hogy nem kell nagyon megijedni a pontatlanul játszó olasz csapattól, és az esélytelenek nyugalmával bátran kezdeményezhetnek is.

A 38. percben Gera alaposan átverte Materazzit a jobb oldalvonal mellett, pontos beadását azonban Vaskó közelről éppen Buffon kezébe fejelte.

Két perc múlva megint az olasz védő bizonytalankodott. Elesett Priskin mellett, de nem történt szabálytalanság, a támadónk pedig távolról hatalmas lövést zúdított a rövid felsőre - megért védeni a sokat látott olasz hálóőr.

És még mindig nem volt vége: Tőzsér remek beadására Gera emelkedett az ötösön, de sajnos jócskán a jobb felső sarok fölé csúsztatott.

Már a szünetre készült mindenki, amikor még Tőzsér felívelhetett egy „időn túli” szabadrúgást. A labda veszélyesen csapódott az ötös tájékára, ahol senki sem ért bele, ezért Buffon sem mozdult ki rá - és így nem sokkal kerülte el a kapu jobb oldalát. Ahogy mondani szokás, az árnyéka látható volt a kapufán…

Fordítás és fordított nap a második félidőben

Tajtékozhatott az olaszok mestere a szünetben, mert négy játékosát is lekapta a pályáról. Lejött a rendkívül bizonytalan Materazzi, a Dzsudzsák által többször megkavart Oddo, a Vaskó által forgalomból kivont Toni és a formán kívülinek látszó Del Piero. Helyükre Antonio Di Natale, Filippo Inzaghi, Fabio Grosso és Andrea Barzagli érkezett.

Jellemző volt a játék képére, hogy Várhidi a mieinknél nem látott indokot a változtatásra.

És egy ilyen meglepő, reményteli első félidő után jött a hidegzuhany már a második elején - egy elképesztően szerencsétlen gól formájában.

Oddo passzolt középre a tizenhatosnál, amit Aquilani tett a kapu felé, a leshatáron álló Antonio Di Natale pedig reflexmozdulattal belepiszkált. Ezzel új irányt adott a labdának, ami így kikerülte a már elmozdult Fülöpöt, és védhetetlenül, kínos lassúsággal begurult a hálóba. 0-1.

Papírformának számított, hogy előbb-utóbb vezetést szerez a világbajnoki címvédő, de a játék addigi képe alapján kissé váratlan volt a bekövetkezése.

Kellett egy bő öt perc, amíg magához tért a nemzeti tizenegyünk, és újra összeszedte a kissé szétesett önbizalmát. Az 55. percben Tőzsér tört a kapu felé a bal oldalon, de távoli lövése nem veszélyeztette komolyan a jobb alsó sarkot.

Az 58. percben elég jó helyről végezhetett el szabadrúgást Olaszország, és Pirlót ismerve ez szinte fél gólnak számított. A karmester 21 méteres, kissé balról leadott tekerése szerencsére azonban a rövid felső sarok fölé szállt.

Közel egy óra játék után kettős cserével frissítette csapatát Várhidi Péter szövetségi kapitány. A középpálya két motorja, Tőzsér és Hajnal hagyta el a pályát - helyükre Filkor Attila és Leandro de Almeida érkezett.

Utóbbi kis híján két percen belül egyenlített…

A 61. percben Szélesi szerzett labdát a jobbszélen, és megindult a felezővonaltól előre. A balján robogó Gerához passzolt, akit Pirlo fellökni sem tudott, és Gera mesteri átadással ugratta ki a balösszekötő helyén üresen kilépő Leandrót - az ő közeli, lapos lövését Buffon bravúrral szögletre védte.

Óriási ziccer volt, de nem sok időnk volt keseregni rajta. A sarokrúgás után Filkorhoz került át a labda a túloldalra, aki egy ügyes csellel becsapta Aquilanit, beadását azonban Zambrotta az égbe rúgta. Nagy helyezkedés alakult ki a tizenegyes pont környékén lehulló labdáért, amit Vaskó fejelt le a balján üresen álló Juhász Roland elé, ő pedig a felpattanó játékszert szép mozdulattal, védhetetlenül bombázta a hosszú felső sarokba. 1-1!

Káprázatos gól volt, és ez annyira felhozta a magyar válogatottat, hogy kiegyenlítetté vált a találkozó. Az olaszok is rákapcsoltak, de játékuk inkább görcsös erőlködésnek tűnt, és csapatuk egy szétesett együttes benyomását keltette.

A 63. percben szabadrúgáshoz jutottak a magyar térfél közepén, de Pirlo éles lövése magasan a keresztléc fölé szállt.

A 68. percben megszerezte a vezetést a magyar válogatott: Szélesi labdájával Priskin ment el a jobbszélen, majd az alapvonal mentén bátran a tizenhatoson belülre cselezte magát Cannavaro mellett, aki buktatta őt - jogos büntető! A tizenegyest Gera Zoltán nagyon higgadtan végezte el, és a balra dőlő Buffon mellett a kapu jobb alsó sarkába helyezett. 2-1.

A gól után Donadoni kapitány máris lépett, és Aquilani helyére egy védőt, Angelo Palombót cserélt be.

Igencsak csipkedni kezdték magukat a vendégek, mert ez az eredmény már szégyenteljes volt a számukra. A 69. percben Di Natale balról érkező beadását Inzaghi fejelte 10 méterről a jobb felső sarok mellé, a 70.-ben pedig Pirlo legurítása után Grosso zúdította szabadrúgásból a labdát ugyanarra, de szerencsére néhány centit tévesztett...

A megúszott olasz helyzetek után ismét kettőt cserélt a magyar szövetségi kapitány. Priskin helyére Feczesin Róbert érkezett, Vanczákot pedig Csizmadia Csaba váltotta. Kevés híján mindketten főszereplővé léptek elő.

Ugyanis a 77. percben Gera és Cannavaro rajtolt rá Filkor előreadására, és Gera egy remek becsúszással elkanalazta a játékszert az olasz védőtől a tizenhatos jobb csücskénél. Felpattant, felnézett, és remekül kanyarított a túlsó kapufánál érkező Feczesin Róbert lábára, aki az ötösről magabiztosan passzolt a hálóba. Hihetetlen, de már 3-1.

A 82. percben a kicsit talán elfáradt Dzsudzsák jött le a pályáról - helyét Halmosi Péter foglalta el.

Ekkor már senkinek sem kellett tüzelnie a magyarokat - extázisban, önbizalomtól duzzadva futballoztak. A vendégek hosszú átadásokkal próbálták megjátszani az elöl lévőket, de pontatlanul, és láthatóan nem szívesen mentek bele a test-test elleni párharcokba, amelyekben a mieink rendkívül kemények voltak.

A 86. percben ziccert hagytak ki az olaszok - ha az bemegy, akkor talán még lett volna esélyük egyenlíteni. Palombo ívelt hosszan előre, a tizenhatos bal oldalába, ahol Ambrosini vette le a labdát, de az ötös sarkáról a keresztléc fölé vágta azt.

Nem sokkal később a másik oldalon is gólhelyzet alakult ki. Filkor bal oldali szöglete az ötösre kanyarodott, ahol Csizmadia lőhetett volna kapásból a kavarodásban, de sajnos alig találta el a játékszert, ami így a szögletzászló felé pattogott tovább.

És ezután már csak magyar helyzetek zsinórban… Kifújt Donadoni csapata, a mieink pedig a „támadás a legjobb védekezés” elvet szem előtt tartva mentek előre.

A 91. percben a lendületes Halmosi száguldott a bal oldalon, és a védősor előtt a jobbösszekötő helyén álló Feczesint indította. Passza kicsit a támadónk mögé érkezett, akit így beért Grosso, de ő sem tudta megakadályozni a lövést, amit Feczesin a tizenhatos vonaláról küldött a hosszú alsó sarok felé - Buffonnak kellett megint nagyot védenie.

És még mindig nem volt vége! A szögletet Filkor adta be balról, az ügyesen kacsázó Juhász pedig 6 méterről fejelhetett, de a bal kapufa mellé csúsztatta a labdát.

Nagy tapsot kapott Gera a 92. percben, amikor lehozta őt a pályáról Várhidi Péter - helyét Buzsáky Ákos foglalta el.

A következő percben Halmosi kapcsolta le Palombo passzát a bal oldalon, majd 40 méterről célba vette a rövid alsó sarkot, de lövése erejét vesztette a végére, és Buffon kezébe pattogott.

A meccs egy olasz szépítési kísérlettel zárult - Quagliarella tüzelt kissé jobbról, legalább 30 méterről kapura, de méterekkel a rövid felső sarok mellé.

Kitörhetett a mieinkből a visszafojtott öröm, ami egyeseknél könnyeket is fakasztott. Régen látott diadalnak lehettünk tanúi a Puskás Ferenc Stadionban - a magyar csapat felnőtt a feladathoz, és bátor támadójátékkal, szép gólokat szerezve, megérdemelten győzte le a világbajnoki címvédőt.

A sikert még az sem árnyékolja be, hogy évekkel később, a nemzetközi fogadási csalássorozat vizsgálatakor gyanúba keveredett ez a mérkőzés is. Az UEFA pénzmozgás-figyelő rendszere szerint olasz vezetésnél nagy téteket tettek fel egyesek a magyarok győzelmére.

Nehéz elképzelni, hogy vébét nyerő sztárok eladják a saját mérkőzésüket a válogatottban, ugyanakkor ki sem zárható. Az viszont biztos, hogy a vendégek némely tagja feltűnően indiszponáltan, hibát hibára halmozva játszott, ami lehet a nagyképű lezserség következménye is. Az is elképzelhető, hogy jó szemű fogadók ezt szúrták ki, amikor megtették a tétjeiket…