hun - gerMagyarország - NSZK

Az NSZK tizenegye – most nem játszott jól! Meg-megvillantak, Littbarski most is ellenállhatatlanul cselezett, Rolffot senki sem érte utól, amikor elindult a jobb szélen, de egyre észrevehetőbben hiányzott játékukból a szervezettség és a rájuk jellemző fegyelmezettség. A védők egy-egy könnyelműsködéséből még helyzetünk is akadt.

Ahogy teltek a percek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez a teljesítmény kevés lesz most a Népstadionban is. A magyar csapat ugyanis, ráérezve az ellenfél gyengéjére, egyre magabiztosabbá vált. A védők határozottan, keményen romboltak, – a középpályások sokat mozogtak és az egész csapat ügyesen kihasználta a széleket a támadásvezetéshez.

A látottak minden reálisan várhatót felülmúltak. Hiába támadtak le egész pályán a nyugatném etek, hiába küldte harcba harm adik cserejátékosát is a kapitányuk, 20 percen át képtelenek voltak feltörni a magyar védelem gyűrűjét. Még a 16-osunkig is alig-alig jutottak el.

A közönség zúgó biztatása közepette zajlottak le az utolsó percek. Izgalmas volt a hajrá, s nemcsak azért, hogy sikerül-e a döntetlent tartani, mert a mieinknek is voltak jó lehetőségeik a vendégkapu előtt… […] A játék azonban biztató volt, végre több volt az öröm mint a bosszankodás, dicsérhetünk játékosokat, csapatrészeket.

NépsportVégre több volt az öröm… (1983. szeptember 8.)