hun - lvaMagyarország - Lettország

Lehangoló volt első félidő

Valamiféle reteszt találhatott fel Aleksandrs Starkovs, a vendégcsapat szövetségi kapitánya, ugyanis a lettek az addigi három selejtezőt veretlenül zárták, ráadásul hátsó alakzatuk még gólt sem kapott.

A mieink a Luxemburg elleni fölényes sikerrel hangoltak a találkozóra, ami ennek ellenére nem ígérkezett könnyűnek. Bízhattunk viszont Lisztes, Gera és pláne a két góllal debütáló Szabics jó formájában.

Rögtön egy sárga lappal indult az összecsapás, Urbán „fegyelmezte meg” az őt a balszélen kicselező Rubinst - őt pedig a játékvezető intette rendre.

A 7. percben a letteké volt az első lövés: Rubins gurított le egy szabadrúgást Laizāns elé, de a középpályás gyenge kísérlete a jobb alsó sarok mellé gurult.

Sajnos magyar helyzetet sokáig nem jegyezhettünk fel. A vendégek igazi antifutballt játszottak: betömörültek a saját kapujuk elé, falat vontak a tizenhatos vonalára, és a lehető legegyszerűbb eszközökkel takarítottak el minden oda érkező labdát.

A mieinknek nagyon nem tetszett ez a harcmodor, ugyanis nem nyílt lehetőségük kombinatív, pláne gyors játékra. Így az idő többnyire rossz beadásokkal, a lett térfélen való meddő adogatással telt.

A 22. percben aztán Lipcsei elégelte meg mindezt, és miután a Lisztes-Kenesei kényszerítő kudarcba fúlt, az újra elé kerülő játékszert kapura küldte - ám csavarása magasan szállt el a bal felső sarok felett.

Nem kellett azonban sokat várni a következő, immár nagyobb lehetőségre. Fehért szerelték egy lendületes elfutásnál a jobb oldalon, ő azonban gyorsan bedobta a labdát az előtte nyargaló Keneseinek, aki faképnél hagyta az őrzőjét, és éles szögből, 16 méterről nem sokkal tüzelt a rövid sarok mellé.

Mégis három perccel később a lettek hagytak ki egy ennél is komolyabb helyzetet. Egy előrevágott labdával Bleidelis lépett ki a jobb oldalon, és mivel felharsant egy füttyszó, a magyar védelem leállt. Azonban nem volt les, nem is a játékvezető sípolt, így a lélekszakadva hátrarohanó védősorunk már csak asszisztált Bleidelis visszagurításához, és az érkező Lobaŋovs lövéséhez - utóbbi a tizenhatosnál szerencsére rosszul találta el a játékszert, így pontosan Véghbe bombázta azt.

A kedélyek megnyugodtak, és a játék visszaállt a magyar labdatologatásra, valamint lett bekkelésre.

A 32. percben Koliŋko vacakolt addig egy kirúgással, ami már szemet szúrt Merknek is, és a játékvezető sárga lappal büntette a feltűnő időhúzást.

Ezután azonban nem várt módon felbátorodtak a vendégek. Elkezdtek kissé kijjebb nyomulni, és már birtokolták is a labdát a magyar térfélen, majd eljutottak egy szögletig.

A 38. percben pedig végképp furcsa fordulatot vett a mérkőzés: a röviden mentett sarokrúgás után Bleidelis visszaívelt a tizenhatos bal oldalában álló Astafjevsnek, aki középre perdített az ötösnél érkező Māris Verpakovskis elé, a fürge támadónak pedig nem volt nehéz dolga közelről a hálóba belsőznie a labdát. 0-1.

Ráadásul a korábban kissé megszédült Dragónert le is kellett cserélnie Gellei Imre szövetségi kapitánynak. Mivel hátrányba kerültünk, helyére az agilis, jól cselező Gera Zoltánt állította be.

Magyar helyzetek azonban továbbra sem sorjáztak, hiába pörgette fel az iramot még inkább a csapatunk. A 45. percben Fehér célozta meg igen távolról - szinte már minden mindegy alapon - a jobb alsó sarkot, és lövése nem is ment sokkal mellé.

A 47. percben szintén az ő beadását fejelte Zemļinskis Lisztes elé, aki egyből lövéssel próbálkozott, ám éppen a középen álló lett kapus kesztyűjébe tüzelt.

Egy elképesztően rosszul sikerült első félidőnek lehettünk szemtanúi. A magyar válogatott lassan, ötlettelenül futballozott, a jóformán csak védekező ellenfél pedig két helyzetéből egyet értékesítve tovább őrizte veretlenségét - és góltalanságát.

A szinte üresen kongó Puskás Ferenc Stadion maradék közönsége már csak a jobb játékban bízhatott.

Összeszedték magukat a mieink a folytatásra

A második félidőt magasabb fokozaton kezdte a magyar válogatott. Csipkedték magukat a mieink, gyorsították a játékot, és igyekeztek nyomást helyezni a lett védelemre.

Ez nem jelentkezett azonnal helyzetekben, így az első öt percben csak Urbán távoli lövését jegyezhettük fel, ami - mondjuk úgy - nem ijesztette meg Koliŋkót, mivel igencsak elkerülte a jobb alsó sarkot.

Az 51. percben viszont már a hálóba került a labda! Lőw harciasan kicselezte Isakovsot a balszélen, középre ívelése pedig éppen megtalálta a lett védők között szabadon hagyott Szabics Imrét az ötösön, aki higgadtan a jobb alsó sarokba fejelt. 1-1.

A következő akció során egy röviden mentett labda megint Szabics elé került, aki a tizenhatosnál fordult vele kapura, de a jobb alsó felé tartó lövése Isakovsról szögletre vágódott.

A gól után érezni lehetett, hogy igen meleggé vált a pite a lett csapat számára. Megpróbáltak kijönni a szorításból, és gyorsan újra megszerezni a vezetést, de ekkor már keményen támadták őket a mieink, így alig találtak szabad embert, technikai hibáikra pedig kíméletlenül lecsaptak Geráék.

Az 57. percben Szabics és Dárdai kettőse szerzett labdát a bal oldalon, utóbbi nyargalt vele előre, de a tizenhatostól leadott, gyengécske lövése nem okozott gondot Koliŋkónak.

Nem sokkal később viszont már nálunk volt az előny… A jobbszélen cselezgető Gera egy fergeteges bokamozdulattal varázsolta a labdát a tizenhatos jobb oldalába betörő Lisztes elé, akit Astafjevs ellökni sem tudott, ő az alapvonaltól középre belsőzött, Szabics Imre pedig berobbant a kissé elmélázó védők közé, és 5 méterről a léc alá vágta a játékszert. 2-1.

Az előny megszerzése után megnyugodott a csapatunk, és azonnal lassítani kezdte a játékot. Ám ekkor nem várt fordulat következett…

Lisztes cselébe belelépett egy lett a jobb oldalon, és a labda a kezdőkör felé pattant, ahol az élelmes Verpakovskis elhúzott vele Juhár mellett - azaz elhúzott volna, védőnk ugyanis letalpalta őt. A szabálytalanság nem durva volt, hanem hatásos, és mivel gólhelyzetben kitörő játékos ellen követték el, ezt piros lappal díjazta a játékvezető.

(Annyit azért jegyezzünk meg itt, hogy szinte vonalban volt egy másik védőnk, Urbán Flórián, így megkérdőjelezhető, hogy Juhár utolsó embernek számított-e ebben az esetben.)

A történtek hatására Gellei Imre átszervezte a csapatát. Lehívta a pályáról Keneseit, és a hosszú sérüléséből visszatérő védekező középpályást, Lendvai Miklóst küldte be helyette.

Rögtön a csere után Lőw próbálkozott egy távoli lövéssel egy röviden kifejelt szöglet után, de kísérlete jócskán a kapu fölé szállt.

Az ellentámadásból Isakovs szöktette a Lipcseivel párban nyargaló Verpakovskist, akinek az ötös vonalából, de a tizenhatoson kívülről leadott próbálkozását Végh védte a rövid saroknál.

Megélénkültek az események, mert két perccel később Lisztes és Gera kényszerítőzött ügyesen a lett tizenhatos előtt, de a visszakapott labdát Gera a keresztléc fölé bombázta.

A 69. percben pedig Astafjevs szánta el magát egy legalább 30 méteres lövésre - minden eredmény nélkül, ugyanis toronymagasan a kapu fölé küldte a játékszert.

Cserével próbálta frissíteni lankadni látszó csapatát Starkovs mester: Lobaŋovs helyére egy támadót, Mihails Miholapsot állította csatasorba.

A 73. percben aztán szögletből egy egész komoly helyzetet hoztak össze a vendégek. A komplett magyar védelem elfelejtkezett a rövid oldalról, így Astafjevs teljesen üresen kaphatta meg a labdát a tizenhatosunk bal oldalában - az volt a szerencse, hogy „eltörte” azt, így lövése szinte keresztben gurult el a kapu előtt.

A nagy ijedtség után helyreállt a rend: egy nagyjából kiegyenlített, de alacsony intenzitású mérkőzés folydogált a pályán. A mieinknél csak Szabics maradt elöl, mögötte Gera kötötte össze vele a középpályát, a hátul maradt hét emberünk pedig élő falat alkotott a teljesen tanácstalan lett válogatottal szemben.

A 78. percben Gellei Lisztesnek köszönte meg a játékot, és Böőr Zoltánnak adott egy bő tíz percnyi lehetőséget.

Az ellenfelünknél pedig Bleidelist egy Premier League-es(!) támadó, Andrejs Štolcer váltotta.

A 79. percben aztán az imént beállt Böőr akár gólt is rúghatott volna, ugyanis Fehér bedobásával Gera remekül lépett ki a jobb oldalon. Egy ügyes csellel vissza is húzta a labdát, majd a második hullámban a tizenhatoshoz érkező Böőr elé tálalt, ő azonban csúnyán a hosszú alsó sarok mellé tüzelt.

A 81. percben szinte páros sárga lap következett: az első Fehér kapta, amiért elgázolta Laizānst a felezővonalnál, néhány másodperc múlva pedig már Astafjevsnek mutatta fel a sárga cetlit Markus Merk, aki a megiramodó Gerát kaszálta el a magyar térfélen.

Néhány minutummal később Isakovs kanyarította középre jobbról a labdát, amit Miholaps egészen távolról, 13 méterről próbált a kapuba csúsztatni, de pattogós, veszélytelen fejesét Végh könnyen fogta.

A 85. percben Astafjevs jött le a pályáról, és helyére Igors Semjonovs állt be.

Az eseménytelenségnek pedig Gera semmiből jövő gólja vetett véget.

Szabadrúgást végezhettek el a mieink a jobbszélről, nem messze a lett tizenhatos vonalától. Fehér kapu elé kanyarodó beadása éppen megtalálta Gera Zoltán fejét a lett védelem sűrűjében, akinek fel sem kellett ugrania, úgy csúsztatott hajszálpontosan a hosszú alsó sarokba. 3-1, megnyertük a mérkőzést.

A csattanó után már csak két feljegyezni való maradt. Az első az előrehúzódó Zemļinskis életerős, ám távoli lövése volt, amit Végh egy könnyed vetődéssel szedett össze a bal alsó sarok elől, a másik pedig Fehér jó meglátása.

A végig rendkívül éretten, fáradhatatlanul játszó jobbhátvédünk Laizānst szerelte a felezővonalnál, majd néhány lépés után megpróbálta átívelni a labdát a kicsit kint álló Koliŋko felett. Kísérlete a kapu mellé szállt, és a hálóőr is visszaért, mégis dicséretes volt, hogy ezt még a 88. percben is megpróbálta.

A mérkőzés végül magabiztos magyar győzelemmel ért véget, amit még emberhátrányban sem fenyegetett komoly veszély. Az első góljaikat megkapó lettek Szabics duplája után úgy tűnt, nem látnak reális esélyt a pontszerzésre - Gera beállítása megkavarta az állóvizet, és az ő valamint Lisztes, Szabics és Fehér remek játéka három fontos pontot hozott a konyhára.

Több játékosunk kisárgította magát a folytatásra, de San Marino idegenbeli legyőzése még a tartalékos magyar válogatott számára is kötelező feladatnak számított.