hun - polMagyarország - Lengyelország

Védőnk nincs. Ezt szenvedte meg nemzeti csapatunk és persze a szurkolók tegnap este a lengyelek ellen, merthogy támadásban szó szerint mienk volt a pálya: a mackós, nehézkes, de stabil és szervezett futballra felkészített lengyel válogatott csak a jószerencséjének köszönhette, hogy 35 perc játék után nem kényszerült térdre.

De a védelem… Az a nagy megingás mindent elhomá­lyosított… egyvalamit, illetve egyvalakit még­sem: egy remek egyéni teljesítményt - Szabics Imréét. A nemzeti csapatból immár kihagy­hatatlan ifjú támadó a szünet utáni negyedik percben pillanatok alatt vissza­csempészte a szívekbe az első 45 percben elvesztett hitet.

Fogcsikorgatóan rossz érzés volt látni, hogy hiába volt a jól megálmodott támadó koreográfia, a viszonylagos fölény, mert a lengyelekkel ezen a napon szerződést kötött a szerencse, az egyéni hibák pedig megpecsételték a csapatmunkát.

Csaknem két évvel ezelőtt Európa egyik legkönnyebbnek tartott selejtezőcsoportjába sorsolták a magyar válogatottat. Azt a válogatottat, amely a negyedik helyen végzett a négyes számú kvintettben – s ez, valljuk be, roppant csúfos szereplés.

Nemzeti SportA pokolra taszított reményeink (2003. október 12.)