hun - yugMagyarország - Jugoszlávia

Az első félidő sok hibája, kapkodása abból a furcsa helyzetből adódott, hogy válogatott találkozón egy Magyarországon és Jugoszláviában ismert, kedvelt játékost búcsúztattunk. A szemben álló felek tulajdonképpen ünnepeltek, és amikor az előre bejelentett csere megtörtént, a jugoszlávok átmenet nélküli erősítésével a mieink nem tudtak lépést tartani.

Percek alatt két gólt kaptunk, ami az ellenfelet magabiztossá, sőt fölényesen magabiztossá tette, a mieink soraiban pedig helyenként fejvesztettséget okozott. […] Támadójátékunkban nem volt elgondolás, védekezésben pedig mindig lekéstünk egy ütemet a jugoszlávok kezdeményezéseiről.

Válogatottunk valamennyi tagjának dicséretére válik, hogy szinte az egész második félidőt végighajrázták. Nyomasztó fölénybe kerültek, helyzetek egész sorát dolgozták ki, s akkor sem engedtek az iramból, amikor már megszűnt a vereség fenyegető veszélye.

Fáradhatatlan, elveszett labdát nem ismerő játékukkal tűzbe hozták a közönséget, és az első félidőben fölényeskedő ellenfelekt a végén már időhúzásra kényszerítették.

NépsportCsapatunk a második félidőben meglepte az ellenfelet (1974. május 30.)