hun - isrMagyarország - Izrael

Az izraeli válogatott fizikálisan igen jól felkészült labdarúgókból áll, és játékmesterük, Berkovic futballintelligenciája is átlag feletti. A vendégek tízese, hol visszalépett a középpályáról a védelmi faluk elé, és próbálta onnan szervezni az izraeli tizenegy játékát, hol pedig a két csatár mögött hozta magát olyan pozícióba, amellyel mindig veszélyt jelentett a kapunkra.

Az első félidőben a mérkőzés színvonala a közepes szintet sem ütötte meg. […] Az oldalvonal melletti folyosókat a válogatottunk játékosai nem tudták elég hatékonyan bejátszani, s a pálya közepén nem tudták megbontani az izraeliek védekezését, így értelemszerűen a két csatár kevés támogatást kapott hátulról.

Az izraeliek talán fel sem fogták, hogy hátrányba kerültek, máris újabb gólt kaptak. A szünet után a magyar válogatott tagjai úgy futballoztak, olyan akciókat vezettek, hogy azonnal maguk mögé állították a közönséget. Ekkor pontos, egyérintős passzokkal, remek kényszerítőkkel, ritmusváltásos megindulásokkal lendült támadásba a csapat.

A rendes játékidő lejártakor sokan arra gondoltak, hogy néhány nappal korábban a szaúdiak ellen éppen ilyen előny után kellett megelégedni a döntetlennel… A hajrával ismét gond volt, de nem akkora, mint szerdán, hiszen ezúttal „csak” szépített az ellenfél.

Nemzeti SportIsmét a hajrával volt a baj (2000. június 4.)