hun - islMagyarország - Izland

A futball szépségeit a lelátóról még távcsővel sem lehetett felfedezni. Annyi volt a rontott passz, az eladott labda, a célt tévesztett indítás, hogy azok között elveszett minden jó csel (egyedül Gera Zoltán próbált villogni). De a közönség még a hátrány ellenére is roppantul értékelte, hogy küzd, akar a magyar válogatott, és egy percre sem hagyott fel a buzdítással.

A válogatott – a sérülések és a taktikai megfontolások miatt felforgatott csapat – sokkalta görcsösebben játszott, mint a mostanság már túl sokat felemlegetett Németország, illetve Skócia ellen megnyert barátságos meccsén, és a produktum alig-alig volt jobb, mint Horvátország ellen.

Valami pluszt még összeszedett a csapat, amíg kifújta magát az öltözőben. Ha mást nem, hát annyit, hogy csak ment, ment előre, küzdött inaszakadtáig, hogy valahogyan bepréseljen az izlandi kapuba egy gólt.

A győzelem mindennél fontosabb volt – de nagyon sok tanulsága is volt ennek a kilencven percnek, ha más nem, hát az, hogy a lelkesedés nem mindig pótolja majd a tudást, és Gera Zoltán sem játszhat mindig egymaga úgy, mint egy teljes csapat…

Nemzeti SportEz az őrület mérkőzése volt (2004. szeptember 9.)