hun - bulMagyarország - Bulgária

A második számú, de nem egészen „másodrendű” magyar gárdától győzelmet várt a közvélemény s a csapat ennyiben megfelelt a várakozásnak. De – ez kevés. Pláne kevés akkor, amikor ez a győzelem immár biztossá tette, hogy utaznunk lehet, utaznunk kell a világbajnokságra.

Igaz, hogy a bolgár csatársorban jelentős értékek vannak, igaz, hogy egy pár góltól csak a jószerencse mentette meg a magyar hálót, de a kissé megpuhult bolgár védelem a rendszeres támadásokkal szemben édes-kevés ellenállást bírt kifejteni, különösen a második félidőben. Csak éppen ezek a rendszeres támadások hiányoztak, illetve akadtak csupán elvétve.

A fedezetsor bizonyult a legegységesebb csapatrésznek, de a csatársor nem tudott egybekapcsolódni a halfsorral sem és ez meglátszott fedezeteink munkáján is. Általában valami olyan elfogódottság, lámpaláz érzett az egész magyar csapaton, a sokszor kipróbált oszlopokon is, hogy a nézőnek a fejét kellett csóválnia.

A sok ambiciózus, de még mindig nem elég rutinos fiatalra bizony nem vet jó fényt, hogy a sok lámpalázas közül szinte magános szirtként meredt ki a 35 éves Mándi, aki egyik-másik fiatal bajtársnak apja lehetne. Ez a kiabáló ellentét egy kissé bizony megkeseríti a győzelem édes ízét.

Nemzeti SportA mieink jóval többet tudnak – de nem mutatták! (1934. április 30.)