hun - ausMagyarország - Ausztrália

Stabil magyar fölény, de kihagytuk a ziccereket

Georges Leekens együttese még mindig győzelem nélkül állt a 2018-as évben, és a vb-résztvevő Ausztrália elleni hazai csörte sem ígérkezett könnyűnek.

Már csak azért sem, mert a két válogatott eddigi mérlege a mi szempontunkból lehangoló: két meccs Budapesten, és két sima, ausztrál győzelem. A világranglistás helyezéseket elnézve nem tűnt valószínűnek, hogy ez a rossz sorozat éppen most szakad majd meg.

Egy nagy hiányzó volt a mieinknél; a sérüléssel bajlódó Dzsudzsák Balázs. Helyén a fiatal Sallai Roland kezdett, aki először kapott lehetőséget a kezdőcsapatban, és ezt lelkes, lendületes játékkal hálálta meg.

Kissé megilletődötten kezdett a magyar válogatott - mindjárt egy ausztrál szöglettel, de Nabbout beívelését Leckie távolról a háló tetejére fejelte.

Aztán nem mondhatni, hogy vérszemet kaptak volna a csapatok, mert a következő húsz percben semmi érdemleges nem történt.

Szerencsére az első tíz perc végére magára talált a magyar válogatott. Sőt, olykor be is szorította az ausztrálokat a kapujuk elé, de a lendületes ellentámadásokat vezető vendégek is eljutottak Gulácsiig. Mindkét csapat hosszabb ideig birtokolta a labdát az első félidőben, de mezőnyfölényük meddőnek bizonyult.

Az ausztrál csapat megpróbált sok passzos, egyérintős játékot nyújtani, de labdakezelésben messze elmaradt Bert van Marwijk korábbi együttesénél, a hollandnál. Kádárék így előbb-utóbb közbe tudtak lépni, és nem alakult ki komoly gólhelyzet a magyar kapu előtt.

A 20. percben aztán a nagy semmiből majdnem gólt kaptunk. Leckie ügyeskedett a tizenhatosunk jobb szélén, majd hirtelen középre gurított, Kruse pedig 10 méterről bombázott a léc fölé.

Az ausztrálok előkészítője ezt követően gyorsan begyűjtött egy sárga lapot is… nagyon nem szívlelhette a rá piócaként tapadó Sallait, mert a labda a közelben sem volt, amikor indulatosan megrúgta, és el is lökte őt.

A 30. percben jöhetett volna a nemes bosszú! Milligan indítását Varga Roland blokkolta még az ausztrál térfélen, és a jobbösszekötő helyén egy az egyben meg is indulhatott a vendégkapu felé. Remek ütemben tálalt a középen érkező Szalai elé, akinek közeli lövése elakadt az elfekvő Ryanban. Óriási ziccer maradt ki!

Eltelt hét perc, és - megint csak a semmiből - igazi varázslatot láthatott a nem túl nagy számú (tízezres) publikum. Kádár előreívelt labdáját röviden fejelték le a védők, Kleinheisler pedig nem teketóriázott - bumm, kapásból ráküldte az elé hulló játékszert huszonötről úgy, hogy az a felső lécen csattant. Óriási, technikailag bámulatosan kivitelezett lövés volt, ami igazán gólt érdemelt volna.

A 43. percben Kruse egy jobb oldali szöglet után próbálkozott egy távoli lövéssel, de kísérlete jócskán a bal felső sarok mellé szállt.

Majd Varga József sárga lapja következett. Jogos volt, hiszen métereken át rángatta a mellette elhúzó Rogic mezét - ám az akció végén az ausztrál odaütött, ami megtorlatlan maradt.

A közel harmincról járó szabadrúgást Mooy végezte el, de labdája a kapu bal oldala mellé kanyarodott.

A hosszabbításban a miénké lehetett volna a slusszpoén, de Kádár szöglet utáni remek csúsztatását Risdon kifejelte a gólvonalról. Így hiába tapsolta pirosra a tenyerét a publikum, a magyar csapat neve mellett ugyanúgy egy nulla díszelgett, mint ellenfelénél, de legalább a teljesítményét pozitívan lehetett értékelni.

Gyengébb második félidő, bohózatba illő befejezéssel

A szünetben nálunk csak Dibusz Dénes állt be Gulácsi helyére, a vendégek viszont három helyen is változtattak: a kapuban Ryant Brad Jones, Luongót Mile Jedinak, Nabboutot pedig Tomi Juric váltotta.

Nem mondhatni, hogy a második félidőt is agilisan kezdték volna a felek, de a mieink némileg nagyobb kezdeményezőkészséget mutattak.

Az 52. percben Sallai szép lövését jegyezhettük fel Varga Roland szöglete után. Az APOEL szélsője lekezelte a röviden kifejelt labdát, majd nem sokkal küldte a keresztléc fölé.

Ekkor már jóval visszafogottabb teljesítményt nyújtott a magyar együttes, de az ausztrál sem pörgött fel. Békésen folydogált a mérkőzés - kimondottan egy szezonvégi, nulla-nullás meccsnek nézett ki ez a találkozó.

A 60. percben aztán Lovrencsics húzott el jó cselekkel a jobb oldalon, beadását azonban Szalai - egészen éles szögből - az oldalhálóba fejelte a rövid saroknál.

És a lendületből nagyjából ennyi is - cserék következtek. Szalait Böde Dániel, Rogicot pedig Jackson Irvine helyettesítette a folytatásban.

A 65. percben két távoli lövést láthattunk - egyet itt, egyet ott. Először - ismét Varga Roland kifejelt szöglete után - Lovrencsics bombázott egy kevéssel a jobb felső fölé, majd az ellentámadás végén Leckie célozta meg a kapu bal oldalát, de igencsak mellé trafált.

Ezután Kleinheisler adta át a helyét Eppel Mártonnak, így a támadószekciónk két fősre bővült. (Veszélyesebb ugyanakkor nem lett.)

A 68. percben a jobb oldalon kavargattak a vendégek, végül Risdon a tizenhatos szélén feltűnő Irvine elé tolta a labdát, aki éles lökettel lepte meg Dibuszt - a rövid felső sarokra tartó bombát Dénes szögletre ütötte.

A sarokrúgás után megint Irvine volt veszélyes - Vinicius mögül kibújva fejelt, de jócskán a bal felső sarok fölé.

Nem sokkal ezután lejött a pályáról Lovrencsics, és Fiola Attila kapott lehetőséget a védelmünk jobb oldalán. A túloldalon Kruse ballagott le, és Daniel Arzani állt be helyette. És nem is akárhogy.

Alig több, mint egy perc múlva Daniel Arzani megszerezte a vezetést Ausztráliának. A tizenhatosunk bal csücskénél húzogatott, és takarásból csavart a hosszú alsó sarok felé - lövése még úgy sem tűnt veszélyesnek, hogy éppen Dibusz előtt pattant le, kapusunk mégis mellényúlt, és a labda kínos lassúsággal a hálóba csorgott. 0-1.

Az ausztrál színekben először betaláló szélső akkor még aligha sejtette, hogy évekkel később a Groupama Aréna lesz az otthona - a kapus, akinek betalált, pedig a csapattársa a Ferencvárosnál…

Mindenesetre a vendégek szerencsés gólja után megtörtek a mieink, és Ausztrália könnyed passzolgatással múlatta az időt. Valószínűleg ők is elhitték, hogy megvan a meccs, és legyőzöttnek tekintették a magyar válogatottat.

Csak a 76. percben kavarodtak fel egy kicsit a kedélyek, amikor Jedinak nem sokkal a tizenhatos vonala előtt buktatta a labdára hamarabb lecsapó Vadóczot. A tettes sárga lapot, a mieink szabadrúgást kaptak, amit Varga Roland jól csavart félmagasan a rövid sarokra, ám Jones minden nehézség nélkül fogta a lövést.

Rögvest ezután Fiola sárgult be nálunk, mivel kissé felelőtlenül rácsúszott Mooy lábára a félpálya közelében.

A 80. percben Juric helyére beállt a válogatottsági rekorder Tim Cahill, majd négy perccel később Sallait váltotta Varga Kevin.

Gyorsan telt az idő, a helyzet pedig reménytelennek nézett ki. Nem sokkal a lefújás előtt mégis ránk mosolygott a szerencse!

A 88. percben ugyanis Fiola agresszívan szerzett labdát Behichtől a jobbszélen, majd Böde felé ívelt, de a beadásra sokkal hamarabb lecsapott Sainsbury. A védő azonban olyan ügyetlenül fejelte haza a játékszert a jobbra kissé elmozdult Jonesnak, hogy a kapus minden igyekezete ellenére az a hálóban kötött ki. 1-1.

A semmiből jött egyenlítés után megtáltosodtak a mieink, de ez csak lelkesedésben és némi támadgatásban nyilvánult meg, igazán veszélyes helyzeteket nem sikerült kialakítanunk.

Minden jel arra mutatott, hogy egy békés iksszel ér véget a találkozó, ám Arzani egy szédületes mélységi labdával indította tizenhatos bal oldalába bemozgó Irvine-t (jó cserék voltak!), aki középre passzolt. Ott egyes-egyedül Kádár állt, aki blokkolta is a beadást, ám lábáról a játékszer a kapuba került - éppen Dibusz lábai között… 1-2.

Szinte hihetetlen volt, hogy két ilyen öngól zárja a meccset, és az is, hogy egy ilyen találkozón vereséget szenvedjen a magyar válogatott. Egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet, de a mieink több ziccert hagytak ki a vendégeiknél, így Leekens csapata a vereségre biztosan nem szolgált rá. A valóság azonban néha kegyetlen.

Harmadszor is kikapott tehát Magyarország Ausztráliától Budapesten - bár az eddigi három találkozó közül ez volt a legszorosabb. Sokkal aggasztóbb volt viszont az, hogy az utolsó felkészülési mérkőzést láthattuk a Nemzetek Ligája előtt - és a csoport nem ígérkezett könnyűnek. Akár Finnország, akár Görögország, akár Észtország képesnek tűnt arra, hogy meglepje a Leekens-csapatot.

Tíz nappal a találkozót követően végül - a szurkolók és (vélhetően) a játékosok megkönnyebbülésére - az MLSZ menesztette Georges Leekens szövetségi kapitányt. Utódjának a Honvéddal bajnoki címet szerző olaszt, Marco Rossit választották, akinek az a hálátlan feladat jutott, hogy élesben leheljen életet a széthullott magyar csapatba - mégpedig idegenben, Finnországban.