yug - hunJugoszlávia - Magyarország

Fájdalmas, de megérdemelt vereséget szenvedtünk Belgrádban. És hogy ez így történt, annak számos oka volt. Az elsők között kell említeni azt, hogy a megbeszélt taktikát játékosaink nem tudták maradéktalanul végrehajtani és azt, hogy hiányzott belőlük az a lelkesedés és akaraterő, amelynek segítségével legalább szépíthettek volna a vereségen.

Nagy kapta azt a feladatot, hogy semlegesítse az összekötőt, Nógrádi pedig, hogy húzódjék hátrább, ha Nagy követi Šekularacot. Nos, a terv jó volt, de a végrehajtás már kevésbé. Megzavarta a mieinket az a tény is, hogy Šekularac tulajdonképpen jobbösszekötőt, Zambata középcsatárt, Kovačević pedig balösszekötőt játszott.

0:1 után Albert […] még az üres kapuba sem talált be, s 0:2 után is számos alkalom lett volna a gólszerzésre, hiszen a jugoszlávok a szünet után valósággal feladták a két 16-os közötti területet és tálcán kínálták fel nekünk a támadás lehetőségét, a mezőnyfölényt. De nem tudtunk mit kezdeni.

Szembetűnő hibák mutatkoztak a magyar csapat játékában. Ilyen volt többek között a csigalassúságú támadásépítés, a kevés mozgás, s az, hogy az ötösfogatnak és általában az magyar csapatnak nem volt egy higgadt, körültekintően játszó, irányításra képes játékosa.

NépsportCsapatjátékban és taktikában is felülmúltak bennünket a jugoszlávok (1963. október 7.)