irl - hunÍrország - Magyarország

Makulátlan első félidő, álomszerű rajttal

Nemcsak a vb-selejtezők rajtját jelentette a dublini találkozó, hanem csoportbeli legnagyobb riválisunk, az ír válogatott elleni párharc kulcsmeccsét is. A legfontosabb cél ezen a mérkőzésen az volt, hogy ne kerüljünk hárompontos hátrányba ellenük már az első körben.

Marco Rossi ezért négyvédős felállást választott, és hátrébb vonta Szoboszlai Dominikot a „hatos pozícióba” - aki a játék folyamán pedig nem egyszer az utolsó védvonalból irányította társait.

A nagy tét inkább a hazaiak teljesítményére nyomta rá a bélyegét, mert némi zavart lehetett észlelni a soraikban, és már a 2. percben(!) Kelleher kapujában táncolt a labda.

Sallai beadását röviden fejelte ki Doherty, a labdáért pedig Styles sikerrel küzdött meg a tizenhatos előterében, és jól tette vissza Varga Barnabásnak, aki kissé balról, 6 méterről estében a léc alá bombázott. 0-1!

Valósággal sokkolta a gól a hazaiakat, nehezen tért magához az ír csapat. A 10. percben vezették az első lendületesebb támadásukat - ekkor O'brien száguldott el két védőnk mellett is a jobb oldalon, de veszélyes beadását Azaz annyira rosszul találta el 11 méterre a kaputól, hogy bedobás lett belőle a túloldalon…

A 12. percben Szmodics próbálkozott egy távoli lövéssel, de a sután eltalált játékszer veszélytelenül gurult ki a jobb alsó sarok közelében.

Nem úgy a túloldalon, ahol kis híján újra megzördült a háló. Egy pontos passzokkal felépített támadás során Kerkez ívelt balról a túlsó kapufa elé, ott pedig Varga érkezett, és földre lefejelt labdája csak kevéssel pattant a rövid felső sarok mellé.

Két perccel ezután magyar szöglet következhetett jobbról, amelyből Szoboszlai mesterien csavart a rövid oldalon álló Sallai Roland fejére, aki mindenkit túlugorva, mesterien csúsztatott a kapu jobb oldalába. 0-2.

Kétgólos vezetésénél megpróbálta tovább lassítani az iramot a magyar csapat. A labda áttevődött a mieink térfelére, de az írek nem tudtak mit kezdeni a lehetőséggel, mert védelmünk továbbra is jól zárt.

A 23. percben ismét a mieink vezethettek kontrát. Sallai a tizenhatos jobb szélétől Bollának adta a játékszert, aki még tovább tette azt, a kígyótérnél feltűnő Stylesnak - az ő ballábas bombája viszont elkerülte a jobb felső sarkot.

A szinte tökéletes teljesítményt Szoboszlai oktondi sárga lapja árnyékolta be a 30. percben: csapatkapitányunk cselezni próbált, ám elvesztette a labdát az ír büntetőterület előtt, és azonnal lerántotta a megiramodó Knightot.

A következő percek a házigazdák szórványos próbálkozásairól szóltak. A 36.-ikban Varga suta felszabadítása csak Dohertyig jutott, aki balról, 18 méterről egyből tüzelt is, ám gyatrán a rövid alsó sarok mellé.

Két perccel később egy kisszöglet utáni beívelésnél Ferguson lepattanó fejesét gyűjtötte össze könnyedén Dibusz - ám a kidobott labdát Szoboszlai elveszítette, így fordulhattak az írek. Ismét Ferguson kapta azt meg, de a tizenhatos bal csücskéből méterekkel a kapu bal oldala mellé csavart.

Volt lendülete, motivációja az ír csapatnak, ám a tudással hadilábon állt ez a társaság. Akcióik ötlettelenek, beíveléseik pontatlanok voltak, a középen driblizni próbáló zöld mezesektől pedig Orbánék előbb-utóbb elvették a játékszert.

És sok esetben gyorsabbak is voltak a magyarok - például a keresztező Orbán, aki elcsente a hosszú indítást Ferguson elől, a támadó pedig a védőnk elkaszálásáért sárga lapot kapott.

Lezárhatták volna a három pont sorsát a mieink a 44. percben. Egy remek kontrából Bolla száguldott el a jobb oldalon, a tizenhatoshoz érve mintaszerűen kanyarított laposan a középen érkező Varga elé, azonban Kelleher rutinosan leleste a szándékot, és az ötösig kivetődve éppen leszedte támadónk lábáról a labdát.

A játékrész zárásaként O'Shea felívelése találta meg Fergusont, akit két magyar is őrzött, ám a Roma támadója mégis mellre tudta venni a játékszert, elhúzott Orbán mellett, és jobbról leadott, 16 méteres lövését Dibusznak kellett hárítania.

Ezzel a már helyzetnek mondható szituációval le is zárult az első félidő, amelyet szinte hiba nélkül abszolváltak a mieink.

Bedurvultak az írek, és ebben a játékvezető is partner lett

Nem volt meglepő, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány nem bontotta meg a magyar csapat egységét a szünetben, de az írek sem cseréltek: változatlan összeállításban kezdték a második félidőt.

De más mentalitással - ami természetesen várható volt, hiszen kétgólos hátrányban csak egy gyors szépítő gól csillanthatta fel a pontszerzés valós reményét előttük.

A mieink is készültek erre, ám nem tudtak mit kezdeni a mindent elsöprő hazai lendülettel. A 48. percben Ferguson száguldott el a jobb oldalon, és elhúzott volna Szalai mellett is, aki buktatta őt egy sárga lapért cserébe.

A kissé jobbról járó szabadrúgást Manning tekerte rá a rövid felső sarokra - Dibusz sajnos visszaütötte a labdát, amit Szmodics keresztbe fejelt a kapu előtt. Az ötösön nagy birkózás alakult ki, és miután Collins egy balhoroggal leütötte Vargát, továbbcsúsztatta a játékszert Evan Ferguson elé, aki néhány lépésről a hálóba passzírozta. VAR ide, VAR oda, megadták. 1-2.

A lehető legrosszabbul kezdődött tehát a második játékrész, mert ez aztán végképp fellelkesítette Írországot. Őrült módon hajtani kezdtek a zöld mezes futballisták, játékuk is feljavult (sokkal pontosabb és lendületesebb lett, ha ötletesebb nem is), a stadion pedig zengett, ahogyan biztatták őket az egyenlítésért a szurkolóik.

Sajnos még egy partnerük akadt ebben a küzdelemben - az első félidőben még viszonylag korrekten bíráskodó német játékvezető. Az 52. percben egyszerűen „nem vette észre”, ahogyan Cullen visszarántja a labdáért induló Sallait, aki ezen annyira bepöccent, hogy hátulról nekirontott O'Sheanek, és rátaposott a lábára. Természetesen azonnal villant a piros lap - tízen maradtunk.

Az eset után heves vita alakult ki, és néhány ír labdarúgó heccelni is kezdte Sallait, hogy tovább szítsa a felforrósodott hangulatot. Közülük végül Cullen megkapta a jól megérdemelt lapját.

Marco Rossi is azonnal reagált - lehozta a támadó szellemű Tóth Alexet, és az újonc Ötvös Bencét küldte a pályára, hogy Stylesnak legyen társa a középpályás labdaszerzésben.

Egyértelmű volt, hogy megváltozik a játék képe: a mieink kényszerűen még inkább visszahúzódtak, az írek pedig feltüzelten elkezdték körbeadogatni a magyar kaput, keresve a rést, az elkéső védőt, a lefejelhető (és lekönyökölhető) magyart a tizenhatoson belül.

Elkeserítőnek nézett ki a folytatás, az viszont továbbra is nagyon biztató volt, hogy amikor kontrát tudtak vezetni a mieink, az mindig gólhelyzetet eredményezett. Az 56. percben Styles tört előre, majd indította a jobbján száguldó Bollát, aki éles szögből célba is vette a rövid alsó sarkot, de Kelleher elnyelte az életerős lövését.

Három perccel később Szoboszlai tört előre középen, és ő passzolt Bollához, aki ismét jobbról, 16 méterről kínálta meg az ír kapust, ám ezúttal a jobb oldali léc mellé csavart.

Ekkor azonban már két csapat volt a pályán, és az ír kontrák is életveszélyesek voltak. Cullen jobbról hosszan ívelt előre az ötös túlsó csücske felé, ahol Manning magasabbra ugrott Bollánál, de veszélyes fejese a rövid felső sarok fölé szállt.

Dibusz is érezte, hogy baj van - ám addig-addig pepecselt a kirúgással, amíg a sorozatos időhúzásokkal provokált játékvezető neki is felmutatta a sárga lapot.

A 61. percben még egy nagy lehetőség adódott a mieink előtt, hogy eldöntsék a mérkőzést. Orbán előreadását Varga gyönyörűen passzolta Styles elé, aki megint a jobbján robogó Bollát ugratta ki, az ő a 14 méteres lövését pedig Kelleher hárította ismét bravúrral. A kipattanót Szoboszlai szedte össze, és parádésan emelte be a védelem mögé a labdát Bolla felé, ő azonban már nem érte el azt az alapvonal előtt.

Érezni lehetett sajnos, hogy fogy a mieink ereje, és a kitámadásokkal is nagyon vigyázni kellett, mert a lendületes ír kontrák nagyon veszélyesek voltak.

A 63. percben Azaz szöglete kanyarodott az ötösre, ahol tankszerűen emelkedett két ír játékos is, végül O'Dara fejelt a bal felső sarok fölé.

Letáboroztak a zöldek a mieink kapuja előtt, és volt olyan periódusa a mérkőzésnek, amikor egymás után záporoztak a beadások a magyar büntetőterületre. Egy ilyen akciósorozat végén O'Brien adott jobbról középre, és Collins két védőnket is lefejelte - még szerencse, hogy nagy helyzetből a léc fölé stukkolt, és nem kapura.

Ekkor döntött úgy Heimir Hallgrímsson szövetségi kapitány, hogy új erő kell az ír csapatba. Lehívta a pályáról Dohertyt és Cullent, helyettük pedig Chiedozie Ogbenét és Jack Taylort küldte be.

Nálunk Bolla játékát köszönte meg Marco Rossi, és helyette egy védőt, Mocsi Attilát állította csatasorba - védekezni...

A 72. percben majdnem össze is jött az ír egyenlítés. Sokszor volt az a koreográfia, hogy egy oldalról jövő beadást valaki befejel a hosszúról középre, ott pedig erőből (olykor szabálytalanul) egy társa kapura továbbítja. Ezúttal is ez történt - Manning beadását Ogbene stukkolta jobbról középre, az elé pattanó labdát pedig Azaz tiszta helyzetből fejelhette kapura; óriási szerencse, hogy Dibusz reflexből védeni tudott, a kipattanónál pedig ott volt Styles, hogy blokkolja Szmodics közeli lövését.

Rögtön ezután Azaz ívelt jobbról a tizenhatoson belülre, ahol ketten is emelkedtek, de Ferguson szerencsére a jobb oldali léc mellé csúsztatott.

Húsz perc volt ekkor még hátra, és a hazai gól szinte minden pillanatban a levegőben lógott. Ziccereket ugyan nem tudott kidolgozni az ír válogatott, ugyanakkor beszorította a mieinket, és folyton kereste a rést a pajzson, illetve - némi bírói félrenézéssel rásegítve - a párharcok többségét megnyerte a magyarok ellen.

A 78. percben ismét egy beadás jött balról, és a szokásos középre fejelt labda Fergusontól - szerencsére pontatlanul, pedig három ír is lövésre készen állt a tizenhatoson belül. Közülük végül Ogbene tudta kapura zúdítani a labdát, éppen Dibuszt találva el vele, majd némi kavarodás után Szoboszlai tisztázott.

Újabb kettős csere következett a hazai oldalon (Szmodics helyett Mikey Johnston illetve Azaz helyett Adam Idah), majd egy magyar sárga lap: egy röviden mentett labdánál Varga bambult el a saját tizenhatosa előtt, és gyorsan lerántotta az oda betörni készülő O'Sheat.

Rögtön ezután el is hagyta a pályát Kerkezzel egyetemben - posztjukon az újonc Tóth Barna illetve Nagy Zsolt kapott lehetőséget.

Az ír szabadrúgás viszont nagyon jó helyről járt: gyakorlatilag a kígyótér jobb szélétől, fél méterre a tizenhatos vonalától. Manning futott neki, és ballal, okosan csavarta el a sorfal mellett a játékszert, de Dibusz nagy vetődéssel kitolta azt a hosszú alsó sarokból.

A játék képe nem változott a cserékkel sem - sajnos reménytelennek tűnt már ekkor, hogy bebiztosítsuk a győzelmet, és bár az ír csapat is fáradt, hajtott becsülettel, hogy legalább az egyik pontot otthon tudja tartani.

A 85. percben Styles szabálytalankodott a félpályánál, mégis Tóth Barna kapott sárga lapot, vélhetően reklamálásért.

Az idő csigalassúsággal telt, de valahogy mégis eljutottunk a 90. percig. Ekkor Ogbene beadása után terült el Collins a magyar tizenhatoson belül, de mivel a játékvezető nem ette meg ezt a mutatványt, hevesen reklamálni kezdett. Ő is kapott egy sárga lapot szövegelésért.

A végén még egy ír csere: Knight helyett Kasey McAteer állt be a támadósorba.

Az ír igyekezet sajnos csak meghozta a gyümölcsét! Vízilabdameccshez hasonlóan passzolták körbe a hazaiak a büntetőterületünket, végül Manning adhatott középre a jobb vonalától, az ötösön belül pedig Adam Idah üresen érkezett, és a kapuban ragadt Dibusz előtt védhetetlenül fejelt a hálóba. 2-2.

Felrobbant a stadion, és még mindig volt három perc hátra a hosszabbításból. Lélekszakadva ívelték fel a labdát a zöldek, hátha összejön még egy helyzet… és akadt is egy utolsó veszélyes lehetőségük.

O'Brien beívelését Orbán csúsztatta tovább, de csak a jobb oldalon álló Manninghoz, aki belsővel lágyan visszalöbbölte a labdát, O'Shea pedig le tudta fejelni Ötvöst, de szerencsére a keresztléc fölé bólintott.

Mindent egybevetve örülhettünk a döntetlennek, ugyanakkor az első félidőben látottak alapján Marco Rossi csapatának meg kellett volna nyernie ezt a mérkőzést. Tudásban jobbnak tűnt a magyar együttes, azonban a kiállítás, illetve az írek durvaságai felett „nagyvonalúan” szemet hunyó játékvezetés kiegyenlítetté tette az összecsapást.

Hősiesen védekeztek a mieink, de balszerencséjükre nem sikerült átvészelniük a hatperces hosszabbítást, így két pont ott maradt Dublinban.