gre - hunGörögország - Magyarország

Érezhető volt a mérhetetlen feszültség fiatal futballistáinkon. Mint­ha csak megérezték volna, hogy a lehető legrosszabbul indul számukra ez az összecsapás… A gyors görög gól után aztán ha lehet, még tovább fokozódott a piros mezesek elfogódottsága, melynek eredményeképpen vérfagyasztó jelenetek játszódtak le a magyar kapu előtt, és a csapatkapitány Disztl Péternek kellett minden tudását latba vetve hárítania.

Fél óra eltelte után csökkent az iram, a hazaiak visszavettek a tempóból, ám megkomponált támadásra ekkor sem futotta erejéből a magyar csapatnak. Gólveszélyt mindössze Kozma szabadrúgása jelentett a pihenő előtt.

Megint a lehető legrosszabbkor lőttek újabb gólt a vendéglátók. Akkor, amikor azt reméltük, talpra áll együttesünk. Amikor pedig nem egészen két perc múlva ismét Disztl Péter kapujába került a labda, már érezni lehetett: válogatottunk maradék önbizalma, tartása is tovaszállt.

Miközben hátul teljes volt a zavarodottság, a néha-néha előrekerülő labdával egyszerűen képtelenség volt megjátszani a keveset mozgó két éket, Fischert és Hajszánt, míg Kiprich is csak kínlódott a hátravont irányító szerepkörében. Senki sem vállalkozott egyéni előretörésre, a görög védelem mögé pedig végképp nem tudott magyar játékos kerülni.

NépsportA-nak hittük, de csak B-nek bizonyult válogatottunk (1988. november 16.)