Zsolttal arról beszélgettünk, milyen esélyei vannak a magyar válogatottnak az utolsó két mérkőzésén, és milyennek látja az idei év újoncait.
Horváth Zsolt sok éve ír sporttal kapcsolatos cikkeket, idén azonban megalapította a valogatottfoci.hu nevű portált, amelyen híreket és mélyelemzéseket olvashatunk mindenről, ami a világ labdarúgó-válogatottjaival kapcsolatos. A nemzeti tizenegyünk és az utánpótláskorú tehetségeink nála is kiemelt figyelmet kapnak.
Zsolttal annak kapcsán beszélgettem, hogy következik a Nemzetek Ligája sorozat utolsó két játéknapja, és kiélezett a helyzet. Kíváncsi voltam, mit szól az idei újoncokhoz, hiányol-e valakit a keretből, és milyennek látja az esélyeinket Georgiával illetve Észak-Írországgal szemben.
HORVÁTH ZSOLT: Egyértelműen Csinger Márkot mondanám. Mérkőzésről mérkőzésre stabilabb teljesítményt nyújtott, és egyre jobban megtalálta az összhangot Willi Orbánnal. A négy őszi Nemzetek Ligája-mérkőzésen a magyar válogatottban neki volt átlagosan a legtöbb szerelése és labdaszerzése, emellett 94 százalékos passzpontosságot ért el, ami szintén a legjobb mutató volt a csapaton belül.
Ne feledjük azt sem, hogy Georgia ellen, 1-0-s magyar vezetésnél, a 39. percben kulcsfontosságú blokkot mutatott be. Miután Tóth Balázs kiütötte Mikautadze lövését, a labda Kvaracheliához került, akinek a próbálkozását Csinger önfeláldozóan blokkolta.
Az pedig, hogy Ukrajna ellen ő szerezte a sokat emlegetett győztes gólt, már csak hab volt a tortán.

Urblík az NB I-ben kimagaslóan teljesít, és nagyon megérdemelte, hogy válogatott legyen. Kiemelkedő a rúgótechnikája, távoli lövései életveszélyesek, nem véletlen, hogy az idei szezonban szerzett öt góljából hármat is a tizenhatoson kívülről jegyzett. Ráadásul ezek között akadnak egészen különleges találatok is.
Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, hogy nézze meg az első fordulóban, a Vasas–ETO mérkőzésen szerzett gólját, nem fogja megbánni!
Emellett nagyszerű, forintos labdái és kulcspasszai vannak, miközben a párharcokban is rendre eredményes.
Ezeket az erényeit a válogatott mezében is megcsillogtathatja.
Azt viszont egyelőre nehéz megítélni, hogy a nemzetközi futballra jellemző nagyobb intenzitással mennyire tud majd megbirkózni. Ez fogja meghatározni, hogy mennyire lehet hasznára a válogatottnak.
Mindenesetre a Piros-kék Pulzus blog szerzőjének mindenki jön egy sörrel, hiszen ő volt az, aki az MLSZ közleményével szemben rámutatott arra, hogy Urblík mégis lehet magyar válogatott.
Kovács Bendegúz esetében meglepett, hogy nem kapott meghívót. Természetesen még nem kész játékos, de úgy gondolom, már most is a válogatott segítségére lehetne. Látjuk, hogy mekkora az űr Varga Barnabás után.
Bendi az elmúlt időszakban két Európa-liga alapszakasz mérkőzésen is kezdőként kapott lehetőséget az AZ Alkmaarban, és egyiken sem vallott szégyent. Az izraeli bajnok Hapoel Beer-Sheva ellen nemcsak megállta a helyét, hanem a győztes gólt megelőző tizenegyes kiharcolásával közvetlenül is hozzájárult csapata sikeréhez.
A Sofascore 7,9-es osztályzattal jutalmazta a teljesítményét, amellyel a mezőny legjobbja lett. Az örmény Ararat elleni találkozót követően pedig a VoetbalPrimeur.nl 7-es osztályzattal értékelte a játékát.

A profilja rendkívül értékes, több olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek különösen hasznossá tehetik a nemzeti csapat számára:
Egy meghívó ráadásul nemcsak a válogatott számára jelenthetne erősítést, hanem Kovács pályafutása szempontjából is fontos lépés lehetne.
Ha a nemzeti csapatban bizonyítani tudna, az Alkmaarban is tovább erősíthetné a pozícióját, ami akár több játéklehetőséget is eredményezhetne az AZ első csapatában a 199 centiméteres támadó számára. Ez tehát mindkét fél számára előnyös helyzetet teremthetne.
Természetesen a keret összeállítása a szövetségi kapitány döntése, Kovács Bendegúz előtt pedig ott áll a lehetőség, hogy idővel kivívja a helyét a válogatottban. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb eljön az ő ideje is.
Kvaratskhelia képességeit senkinek sem kell bemutatni, és az sem véletlen, hogy a 2026-os Aranylabda-szavazáson a hatodik helyen végzett. Ő az a játékos, aki lényegében bármely válogatottból hiányozna, a georgiaiból pedig különösen.
Ugyanakkor a nemzeti csapatban általában meg sem közelíti azt a teljesítményt, amelyet klubszinten nyújt. Nem véletlen, hogy Georgia az eddigi négy Nemzetek Ligája-mérkőzésén egyetlen gólt sem szerzett.
A Puskás Arénában látott játéka alapján, ha nem tudtam volna, kiről van szó, aligha gondoltam volna, hogy egy nemzetközi szinten is magasan jegyzett labdarúgót látok.
Teljesen átlagos teljesítményt nyújtott, és úgy tűnt, mintha csak túl akarna lenni a mérkőzésen, hogy aztán a hétvégi bajnokira koncentrálhasson.

Arról nem is beszélve, hogy Kvaratskhelia hiányát a kispadról beszállva akár az a Kvernadze is enyhítheti, aki a Serie A hatodik helyén álló Frosinone alapembere, és 11 mérkőzésen három gólt, valamint öt gólpasszt jegyzett. Vagyis legnagyobb sztárjuk kiesése esetén sem kell egy teljesen rutintalan játékost beépíteniük a csapatba.
Összességében Kvaratskhelia kiesése természetesen nem jön jól Georgiának, de nem gondolom, hogy jelenleg az ő hiánya jelentené a kaukázusi válogatott legnagyobb problémáját. Sokkal inkább az, hogy a csapat nem működik egységként, és messze nem képes kivinni a pályára azt a minőséget, amely a játékoskeretben rejlik.
Igen, ahogy mondod, az északírek eddigi teljesítménye komoly meglepetés. Ebben óriási szerepe van Michael O'Neillnek, aki 2011 és 2020 között már irányította az északír válogatottat, és kivezette a csapatot a 2016-os Európa-bajnokságra. Ráadásul éppen a mi csoportunkat nyerték meg a selejtezősorozatban, a kontinenstornán pedig egészen a nyolcaddöntőig jutottak.
Tehát egy tapasztalt, jó szakemberről van szó, aki második kapitányi időszakában is bizonyítja a rátermettségét. Ismét egy rendkívül masszív, stabil csapatot épített, amely egyelőre teljesen megérdemelten vezeti a csoportot.
Ugyanakkor ennek az északír válogatottnak is megvannak a maga minőségi korlátai, amit már a belfasti első mérkőzés második félidejében mi is megtapasztalhattunk. Úgy gondolom, Írországot és Észak-Írországot nem szabad egy kalap alá venni. Bár a két csapat játékstílusában vannak hasonlóságok, játékminőségben az írek előrébb járnak.
Szerintem a magyar válogatottnak jó esélye van arra, hogy az utolsó, Észak-Írország elleni mérkőzését megnyerje, még akkor is, ha – ne adj' isten – Szoboszlai nem tud pályára lépni.
Troy Parrottéhoz hasonló kaliberű játékossal Észak-Írország az előrejátékban nem rendelkezik. Náluk elsősorban a védelemben találunk figyelemre méltó futballistákat: a Premier League-ben szereplő Dan Ballard (Sunderland) és Conor Bradley (Liverpool), valamint Trai Hume (Sunderland) és Shea Charles (Fulham) személyében. Az első két játékos azonban sérülés miatt nem léphet pályára ellenünk.
Az északír oldalon támadásban elsősorban Styles csapattársára, Isaac Price-ra érdemes külön figyelmet fordítani. A 23 éves középpályás az utóbbi időben kifejezetten gól- és ponterősen futballozik: legutóbbi hat bajnoki mérkőzésén négy gólt szerzett és két gólpasszt adott. A Millwall elleni hétvégi, 3–0-s sikerből is góllal és gólpasszal vette ki a részét. Persze Price képességei messze nem mérhetők Parrottéhoz, de a jelenlegi formája alapján mindenképpen érdemes lesz számolni vele.
Én már a sorsolást követően is azt mondtam, hogy ez egy kiegyenlített, „fogyasztható” csoport, amelyet a magyar válogatott megnyerhet. Ezt továbbra is így gondolom.
Horváth Zsolttal, a Valogatottfoci.hu alapítójával és szerzőjével beszélgettem. Ő nemcsak a magyar, hanem a világ összes nemzeti tizenegyének fejlődését nyomon követi, és rendszeres mélyelemzéseket készít az utánpótláskorú tehetségeinkről is.
Érdemes követni a munkásságát: valogatottfoci.hu