IRL - HUN
2024.06.04

Még 9 nap
☰ TARTALOM

Új remény

1998-2014

A kilencvenes évek mélyrepülése után megpróbálták feléleszteni a magyar futballt. Hogyan szerepelt ekkoriban a válogatott?

 

 

A magyar válogatott 2000 óta nem ért el kiemelkedő eredményeket. Világversenyre nem jutott ki, selejtezőcsoportjaiban rendre a negyedik helyen, vagy annál lejjebb végzett. Az előtte levő csapatok túl nehezek, az utána következők túl könnyűek voltak, a hasonló játékerőt képviselő válogatottak pedig általában megelőzték a miénket.


Huszti kapura lő (fotó: d_runk)

Pedig eleinte nem úgy tűnt, hogy ilyen eredménytelen évtized elé néz a magyar labdarúgás. 2003-ban Gellei Imrének kis híján sikerült elcsípni a pótselejtezőt érő második helyet, de az utolsó előtti, lettek elleni mérkőzést elrontotta a csapat, a lengyelek elleni ki-ki találkozón pedig ismét alulmaradtunk, így végül a kis balti állam lett a befutó. A 2006-os világbajnokság selejtezőin nehéz csoportba kerültünk, a bolgárokkal versenyeztünk hosszú ideig, de sajnos maradtunk a negyedik helyen. Két évvel később még rosszabb sorozatot produkált a magyar válogatott, a máltai vereséggel nagyarányú fiatalítás kezdődött meg, aminek rövid távon az eredmények látták kárát, így még a moldávok is elénk kerültek kisinyovi meglepetés-győzelmüknek (0-3) köszönhetően.

2008-ban új fejezet kezdődött, az akkori MLSZ-vezetés a holland Erwin Koemant választotta szakvezetőnek, akivel a kezdetekben még biztató eredményeket, és még biztatóbb játékot mutatott be a csapat. Sajnos aztán az első, alánk rangsorolt csapatok elleni győzelmek után az erősebb ellenfelek könnyedén hozták a pontjaikat, így ismét csak a már megszokott negyedik hely jutott a mieinknek. 2010 nyarán a megújult MLSZ-vezérkar Egervári Sándort bízta meg a kapitányi teendők ellátásával.


Gera a WBA mezében (fotó: Mike Buckland)

Bravúrgyőzelmek itt-ott
Hosszú idő után, 2004-ben végre megtört a jég, idegenben sikerült legyőni az Európa-bajnokságra készülő német válogatottat, majd a rákövetkező mérkőzésen Glasgow-ban a skótokat is kiütöttük. Sajnos ezeket a barátságos találkozókon elért remek eredményeket tétmeccsen már nem sikerült megismételni. A következő nagy durranásra három évet kellett várni, ekkor a Várhidi-csapat a világbajnoki címvédő Olaszországot küldte haza 3-1-el a Puskás Ferenc Stadionból, a következő év tavaszán Koeman-nal pedig a korábbi Európa-bajnok görögöket sikerült legyőzni, így legalább már egy-egy nagy skalpot szerzett a válogatott. 2009 őszén, 14 év után végre tétmérkőzésen is összejött a győzelem a biztos csoportelső dánok ellen. Részsikerek tehát már elő-előfordulnak, ezek rendszeresítésében lehet a jövő záloga.


A PSV üdvöskéje, Dzsudzsák (fotó: De Gibbon)

A játékosok
Pedig ebben az időszakban újra európai szinten is jó játékosok is erősítették csapatunkat. Eleinte Gera Zoltán szinte kiemelkedett a 11 játékos közül, nélküle csak félkaró óriásnak tűnt a magyar válogatott. Később felnőtt mellé a szorgalmas, megalkuvást nem ismerő Huszti Szabolcs, majd az üstökösként berobbanó, a PSV Eindhovenben pillanatok alatt karriert befutó Dzsudzsák Balázs is. Így a dortmundi Hajnal Tamással, illetve az Anderlecht védőjével, Juhász Rolanddal kiegészülve már egy lendületesebb, fejlődőképes gárda körvonalazódott, és körvonalazódik napjainkban is. Bár néhány poszton még kérdéses, ki jöhet számításba, reméljük, hogy a jól szereplő idegenlégiósok további magyarokat csábítanak külföldre, és a most már kint edződő, utánpótláskorú fiatalok is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Mindenesetre a 2009-ben, az egyiptomi U20-as világbajnokságon elért bronzérem jó ajánlólevél a jövőre nézve.

A történelmi, 8-1-es vereség Amszterdamban új fejezetet nyitott a magyar futball történelmében. Bár a fejlődés jelei ekkor már nyilvánvalóak voltak, a válogatott eredményességének ugrásszerű javulása 2014 után indult meg.

Az előző év végén Egervári Sándor szövetségi kapitány annak rendje és módja szerint lemondott, utódját pedig elsősorban külföldön kereste az MLSZ. Ezért is várta némileg váratlanul a hazai futballtársadalmat, amikor a december 19-ei sajtótájékoztatón Pintér Attilát mutatta be, mint a nemzeti csapat új kapitányát.

A hússzoros magyar válogatott védő a Ferencvárossal és a Győri ETO-val bajnokságot, az FC Sopronnal Magyar Kupát nyert, illetve a győri időszakában négy éven belül háromszor vitte a dobogóig a csapatát.

Az MLSZ vezetősége szerint Pintér egy átfogó reformtervet tett le az asztalra, amely magában foglalta az itthon pallérozódó válogatott kerettagok mérkőzéseken kívüli, rendszeres összetartását, edzőtáborozását is. Az első ilyenre mindjárt január elején sor is került.

Bemutatkozó mérkőzésére sikerei helyszínén, Győrben került sor, ahol a magyar válogatott 2-1-es vereséget szenvedett jövőbeli selejtezős ellenfelétől, Finnországtól. Bár az elején sikerült megszereznie a vezetést a mieinknek, a remekül futballozó vendégcsapat végül fordítani tudott.

Szövetségi kapitányok

1989. november 15. - 1989. november 15.

2001. szeptember 2. - 2001. szeptember 2.

Bicskei Bertalan

2001. szeptember 2. - 2003. november 21.

Gellei Imre

2003. december 14. - 2005. december 31.

Lothar Matthäus

2006. március 16. - 2006. október 26.

Bozsik Péter

2006. október 31. - 2008. április 24.

Várhidi Péter

2008. április 24. - 2010. július 23.

Erwin Koeman

2010. július 23. - 2013. október 29.

Egervári Sándor

Híres játékosok

109 mérkőzés / 20 gól

Dzsudzsák Balázs  •  balszélső

108 mérkőzés / 0 gól

Király Gábor  •  kapus

97 mérkőzés / 26 gól

Gera Zoltán  •  középpályás, támadó

95 mérkőzés / 6 gól

Juhász Roland  •  védő

86 mérkőzés / 26 gól

Szalai Ádám  •  támadó

79 mérkőzés / 4 gól

Vanczák Vilmos  •  védő

64 mérkőzés / 15 gól

Illés Béla  •  középpályás

61 mérkőzés / 5 gól

Dárdai Pál  •  középpályás

59 mérkőzés / 7 gól

Hajnal Tamás  •  középpályás

52 mérkőzés / 9 gól

Sebők Vilmos  •  középhátvéd, söprögető

51 mérkőzés / 7 gól

Huszti Szabolcs  •  középpályás

49 mérkőzés / 9 gól

Lisztes Krisztián  •  középpályás

48 mérkőzés / 1 gól

Elek Ákos  •  középpályás

46 mérkőzés / 0 gól

Bodnár László  •  jobbhátvéd

42 mérkőzés / 2 gól

Vadócz Krisztián  •  középpályás

42 mérkőzés / 11 gól

Torghelle Sándor  •  középcsatár

36 mérkőzés / 7 gól

Koman Vladimir  •  középpályás

36 mérkőzés / 13 gól

Szabics Imre  •  támadó

33 mérkőzés / 1 gól

Korsós György  •  jobbhátvéd

31 mérkőzés / 1 gól

Tőzsér Dániel  •  középpályás

★   Mérkőzések ebben a korszakban

Lista rendezése
cookie-beállítások