Új remény

Bicskei Bertalan és Gellei Imre is hiába próbálkozott

A jugoszlávok elleni, kiábrándító kudarccal végződött világbajnoki pótselejtezők után Bicskei Bertalan, az új szövetségi kapitány átalakította a válogatott keretet. Több olyan fiatalnak biztosított lehetőséget, akik az 1996-os atlantai olimpiára kijutott csapat gerincét alkották.

1998 biztató sikerekkel indult, hiszen mindjárt két vb-résztvevőt, Ausztria és Irán válogatottját győzték le az otthonában a mieink. Az őszi Európa-bajnoki selejtezőkön aztán Portugália adott egy kijózanító pofont a magyar csapatnak, amely aztán egy parázs mérkőzésen kis híján lendületből megverte Romániát.

1999 sajnos azonban visszaesést hozott az eredményekben és a játékban is. Őszre szétesett a csapat, és egy megszégyenítő, 0-0-ás döntetlent ért csak el az amatőr, szinte ifista futballistákkal felálló Liechtenstein otthonában. A selejtezőcsoportban negyedik helyen zárt, esélye sem volt kijutni az Eb-re.

A következő sorozat újra biztatóan indult, hogy aztán 2001 őszére ismét összeomlás következzen be: a grúziai vereség után Bicskei Bertalan benyújtotta a lemondását, és Gellei Imre próbálta meg a lehetetlent: kijutottatni a magyar válogatottat a 2004-es, portugáliai Európa-bajnokságra.

A forgatókönyv hasonló volt: 2002 őszén bravúrdöntetlen Svédországban, a következő év szeptemberében pedig szétesés: 3-1-re kaptak ki Lipcseiék Lettországban, és végül ismét csak a negyedik helyre futott be a magyar válogatott a selejtezőcsoportban. Nem úgy a lett, amely végül – története során először – pótselejtezőn kiharcolta az Eb-részvételt.

„Külföldi kapitány kell!”

A visszatérő eredménytelenség arra sarkallta az MLSZ-vezérkart, hogy egy neves szakembert ültessen a nemzeti csapat kispadjára. A befutó végül a német világbajnok Lothar Matthäus lett, aki valóban világszerte elismert szaktekintély. Apró szépséghiba, hogy játékosként – edzőként addig csak az osztrák Rapid Wient és a szerb Partizan Beogradot irányította.

Egy dolog biztos: Matthäus hatására a magyar válogatott küzdőszelleme rég nem látott méreteket öltött, és egy egész más felfogású, harcos csapatot láthattunk a pályán.

Az viszont nyilvánvaló maradt, hogy a tudáskülönbség miatt továbbra is bántó könnyedséggel utasították maguk mögé az erősebb csapatok a mieinket, és lett ismét negyedik a magyar válogatott a világbajnoki selejtezős csoportjában.

Eredményességben tehát nem léptünk ugyan előre, de Németország és Skócia idegenbeli legyőzésével olyan győzelmeket élhettek át a szurkolók, amelyekre legalább tíz éve nem volt példa. Valami tehát megmozdult…

Matthäusnak többen a szemére hányták, hogy túl sok játékost próbált ki a válogatottban, és végül egy rosszul sikerült amerikai túra után, 2005-ben lemondatták. Ugyanakkor magáért beszél az a tény, hogy számos, később tűrhető nemzetközi klubkarriert befutó labdarúgó is az ő kapitánysága alatt került reflektorfénybe. Így az ő felfedezettjének tekinthető Hajnal Tamás, Juhász Roland, Huszti Szabolcs és Tőzsér Dániel is.

Bozsik Péter megégett, Várhidi fiatalított

A súlyosbodó belharc az MLSZ és a Magyar Labdarúgó Liga között végül Kisteleki István MLSZ-elnökké választását eredményezte, ő pedig Bozsik Pétert bízta meg a kapitányi teendőkkel, pályaedzője Détári Lajos lett. A sajtóban sokszor szinte kapitányi kettősként feltűnő szakemberek vezetése rövid ideig tartott. A jobban sikerült nyári barátságos mérkőzések után következett egy súlyos hazai vereség Norvégia ellen, majd egy vállhatatlan kudarc Máltán, a szigetország amatőrjei ellen. 2006 végére Bozsik Péter megbukott, helyére ideiglenesen az addig az U19-es válogatottat irányító Várhidi Pétert ültették.

A 19 éven aluliak kapitánya bátran nyúlt a fiatalokhoz, bár a radikális átalakítás után egyre inkább visszatért a Matthäus-csapat gerince. Mégis olyan biztató eredmények köthetők ehhez az időszakhoz, mint a friss világbajnok Olaszország legyőzése a Puskás Ferenc Stadionban, vagy a Lengyelország elleni idegenbeli siker. Ugyanakkor a kötelező győzelmeket megmagyarázhatatlan vereségek követték az Eb-selejtezőkön, és szégyenszemre mindössze hatodik lett a magyar válogatott a selejtezőcsoportban – ez minden idők legrosszabb eredménye.

Mégis azt mondhatjuk, hogy láthatóan elindult valami a magyar labdarúgásban, amit a 2008-ban vb-bronzérmet nyerő U20-as válogatott sikere is alátámasztott.

Erwin Koeman és a holland stílus

Újra felhangzott a külföldi kapitányra vágyók kórusa, így az MLSZ-vezetés ismét szétnézett a nagyvilágban, és a 31-szeres holland válogatott, valamint a Feyenoord korábbi edzője, Erwin Koeman mellett tette le a voksát.

Ő az egyérintős futballt igyekezett meghonosítani a csapatnál, és tény: a magyar válogatottnak lett stílusa, játéka helyenként élményszámba ment. Ugyanakkor mindez nem párosult látványos eredményességgel.

Bár a kötelező győzelmeket már jó arányban szállította a csapat, még mindig hiányzott belőle az átütő erő a nagyok ellen. Ebből adódóan ezúttal sem sikerült a negyedik pozíciónál előrébb végezni.

2010 nyarán a megújult MLSZ-vezérkar Egervári Sándort bízta meg a kapitányi teendők ellátásával.

Gera a WBA mezében (fotó: Mike Buckland)

Bravúrgyőzelmek itt-ott
Hosszú idő után, 2004-ben végre megtört a jég, idegenben sikerült legyőni az Európa-bajnokságra készülő német válogatottat, majd a rákövetkező mérkőzésen Glasgow-ban a skótokat is kiütöttük. Sajnos ezeket a barátságos találkozókon elért remek eredményeket tétmeccsen már nem sikerült megismételni. A következő nagy durranásra három évet kellett várni, ekkor a Várhidi-csapat a világbajnoki címvédő Olaszországot küldte haza 3-1-el a Puskás Ferenc Stadionból, a következő év tavaszán Koeman-nal pedig a korábbi Európa-bajnok görögöket sikerült legyőzni, így legalább már egy-egy nagy skalpot szerzett a válogatott. 2009 őszén, 14 év után végre tétmérkőzésen is összejött a győzelem a biztos csoportelső dánok ellen. Részsikerek tehát már elő-előfordulnak, ezek rendszeresítésében lehet a jövő záloga.

A PSV üdvöskéje, Dzsudzsák (fotó: De Gibbon)

A játékosok
Pedig ebben az időszakban újra európai szinten is jó játékosok is erősítették csapatunkat. Eleinte Gera Zoltán szinte kiemelkedett a 11 játékos közül, nélküle csak félkaró óriásnak tűnt a magyar válogatott. Később felnőtt mellé a szorgalmas, megalkuvást nem ismerő Huszti Szabolcs, majd az üstökösként berobbanó, a PSV Eindhovenben pillanatok alatt karriert befutó Dzsudzsák Balázs is. Így a dortmundi Hajnal Tamással, illetve az Anderlecht védőjével, Juhász Rolanddal kiegészülve már egy lendületesebb, fejlődőképes gárda körvonalazódott, és körvonalazódik napjainkban is. Bár néhány poszton még kérdéses, ki jöhet számításba, reméljük, hogy a jól szereplő idegenlégiósok további magyarokat csábítanak külföldre, és a most már kint edződő, utánpótláskorú fiatalok is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Mindenesetre a 2009-ben, az egyiptomi U20-as világbajnokságon elért bronzérem jó ajánlólevél a jövőre nézve.

A történelmi, 8-1-es vereség Amszterdamban új fejezetet nyitott a magyar futball történelmében. Bár a fejlődés jelei ekkor már nyilvánvalóak voltak, a válogatott eredményességének ugrásszerű javulása 2014 után indult meg.

Az előző év végén Egervári Sándor szövetségi kapitány annak rendje és módja szerint lemondott, utódját pedig elsősorban külföldön kereste az MLSZ. Ezért is várta némileg váratlanul a hazai futballtársadalmat, amikor a december 19-ei sajtótájékoztatón Pintér Attilát mutatta be, mint a nemzeti csapat új kapitányát.

A hússzoros magyar válogatott védő a Ferencvárossal és a Győri ETO-val bajnokságot, az FC Sopronnal Magyar Kupát nyert, illetve a győri időszakában négy éven belül háromszor vitte a dobogóig a csapatát.

Az MLSZ vezetősége szerint Pintér egy átfogó reformtervet tett le az asztalra, amely magában foglalta az itthon pallérozódó válogatott kerettagok mérkőzéseken kívüli, rendszeres összetartását, edzőtáborozását is. Az első ilyenre mindjárt január elején sor is került.

Bemutatkozó mérkőzésére sikerei helyszínén, Győrben került sor, ahol a magyar válogatott 2-1-es vereséget szenvedett jövőbeli selejtezős ellenfelétől, Finnországtól. Bár az elején sikerült megszereznie a vezetést a mieinknek, a remekül futballozó vendégcsapat végül fordítani tudott.