IRL - HUN
2025.09.06
Még 84 nap
IRL - HUN
2025.09.06
Törökország válogatottja 3-1 arányban győzte le a magyart, és ez azt jelenti, hogy a Puskás Arénában háromgólos siker kellene a bennmaradás kivívásához.
Nagyon fogadkozott mindenki a magyar válogatott történetének ezredik hivatalos mérkőzése előtt, de az isztambuli arénában, Törökország ellen játszani már évtizedek óta nem könnyű mulatság.
A mieink a Nemzetek Ligája A divíziójának 3. csoportjában a harmadik helyen végeztek, ami azt jelentette, hogy pótselejtezőt kell vívniuk a B divízió valamelyik másodikjával. Ez pedig a félholdasok válogatottja volt.
Negyvenezer fanatikus szurkoló előtt a törökök kezdtek jobban, igyekeztek dominálni, és kihasználni a hazai pálya előnyét egy gyorsan megszerzett góllal. Bár támadásaik viszonylag sablonosak voltak, mégsem sikerült kivédekeznünk az első negyedórát, ugyanis egy előreívelt labdát Aydın zavartalanul vehetett át, mielőtt Orkun Kökçü elé tálalt volna, aki 18 méterről simán kilőtte a bal alsó sarkot.
Némileg a semmiből jött a gól, félő volt, hogy ettől még inkább lendületbe jönnek a törökök, és megzuhannak a mieink. Szerencsére nem ez történt: Szoboszlaiék egyre inkább „bekeményítettek” – bátran vállalták a párharcokat, és liverpooli klasszisunk vezérletével olykor követhetetlen, gyors egyérintőkkel kerültek egyre közelebb a hazai kapuhoz.
Telitalálatnak bizonyult Nagy Zsolt szerepeltetése Sallai helyén – legalább háromszor került nagy helyzetbe a Puskás Akadémia balszélsője, Nikitscher és Schäfer nagy buzgalommal, kőkeményen harcolva szerezte meg középen a labdákat, a védelmünk pedig Orbán irányításával (ekkor még) jól állt a lábán.
A gyors játékhoz kellő higgadtság párosult: ezúttal is megfontoltan és pontosan adogatták körbe a mieink a tizenhatost, amíg végül Bolla remek beívelését Varga tanárian tette Schäfer András elé, aki sakk-matt helyzetben nem hibázott.
A szünet után nem sokat változott a játék képe, bár lassan kezdett áttevődni ismét a magyar térfélre. Az első félidőben még minden megmozdulásban tetten érhető lelkesedés lankadni látszott, és úgy tűnt, mintha a nagy küzdelemben egyre inkább felőrlődne a mieink ereje.
A baj a 70. perc táján ütött be: egy ártalmatlannak tűnő beadásból Kerem Aktürkoğlu befejelte a törökök vezető gólját, négy perccel később pedig a csereként frissen beállt İrfan Kahveci zúdított be védhetetlenül a jobb alsó sarokba egy mellel elé tett labdát.
A védelmi rövidzárlat megpecsételte a mieink sorsát. A Nagyot és Schäfert agyrázkódás miatt már nélkülöző csapatunk nem tudott megújulni, a cserék pedig – Kata Mihály, Szabó Levente és Csoboth Kevin – sajnos sem összeszokottságban, sem minőségben nem hozták azt a szintet, amelyet pótolniuk kellett volna.
Hiába veszélyeztetett többször a magyar válogatott, ez csak papíron fest jól: a valóságban a törökök határozottabbak voltak a kapu előtt, és ezért megérdemelték a sikert.
A kétgólos vereséggel komoly hátrányba kerültünk a vasárnapi visszavágó előtt. Mivel az idegenben lőtt gól szabálya már nem érvényes, hárommal (esetleg kettővel + büntetőrúgások) kellene legyőznünk a török válogatottat ahhoz, hogy jövőre is a Nemzetek Ligája A divíziójában szerepeljünk.
Nem tragédia ugyanakkor a B divízió sem, és ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor elismerhetjük, hogy valós ereje alapján a magyar csapatnak inkább abban van a helye, mintsem Európa legjobb 16 válogatottja között.
De a remény hal meg utoljára, így vasárnap még kiszurkolhatja a bennmaradást a Puskás Aréna telt házas közönsége.