Lehet mondani, hogy német B-keret játszott, bár a nagy sztárok már a pályán voltak a második félidőben. Egy bombaerős csapat ellen értünk el tisztes döntetlent.
Mivel már mindkét válogatott számára tét nélküli volt a budapesti mérkőzés (a németek nyerik a csoportot, Magyarország biztos harmadik), inkább barátságos hangulata volt a kezdéskor, mintsem egy vérre menő küzdelemé.
Ennek szellemében Nagelsmann több olyan játékosnak is lehetőséget adott, aki nem tagja az állandó kezdőnek. Nálunk egyetlen változás történt a kezdőcsapatban – Balogh Botond helyett Fiola Attila kapott szerepet a védelemben.
Persze ez a német B-csapat is bombaerős, és remekül össze van rakva. A párharcokat hasonlóan magabiztosan nyerték, mint a hollandok, és a meccs ugyanazt a képet öltötte magára, mint a Gakpóék elleni hazai találkozó. „Felbillent” a pálya, a labda a vendégek lábán vándorolt, akik igyekeztek gyorsítani a játékot, és kényszerítőkkel áttörni a magyar védelmen – szerencsére Orbánék ezt megakadályozták.
Az első félidő nagy ziccere mégis a mieink előtt adódott, ezúttal azonban sajnos nem lett gól a vége. Dárdai hosszú indításával Nagy Zsolt lépett ki, de a tizenhatosról éppen Nübel „szeme közé” bombázott – kár érte, egy lapos lövés a hosszúba talán eredményesebb lett volna
A szünet után még inkább felvette a kesztyűt a csapatunk, és több, tudatos kontrát vezetett. Feltűnő volt a német védelem gáláns könnyelműsége is (ennek biztos nem örült Nagelsmann), ami még több, váratlan lehetőséghez juttatta a mieinket. A legnagyobb ziccerünk a 67. percben maradt ki, amikor egy szépen végigjátszott ellentámadás végén Varga lövését Nübel óriási bravúrral védte a jobb alsó sarok elől.
Azért persze a Nazionalelfet sem kellett félteni – pláne Havertzék beállítása után. Alaposan beszorították a mieinket, és a lécet is megdöngették egyszer. Érett a német gól, és sajnos a 76. percben be is következett, rendkívül bosszantó módon egy kapu előtti kavarodás után Nmecha fejezte be az akciót, aki első válogatottbeli találatát jegyezte.
Rendkívül csalódottnak tűntek a mieink a pályán, és ez a frusztráció sajnos durváskodásba csapott át – törlesztések sorozata következett a két együttes tagjai között, és villantak a sárga lapok.
Szerencsére aztán megnyugodtak a kedélyek, és Rossi tanítványai – a csereként beküldött friss támadókkal kiegészülve – nyomás alá helyezték a német kaput. Úgy tűnt, minden eredménytelen marad, amikor már bőven a ráadásban egy kezezést vett észre a VAR a tizenhatoson belül, és a hosszú tépelődés után megítélt büntetőből Szoboszlai amolyan Panenkásan helyezte el a hálóban a labdát.
Ha a küzdeni tudást nézzük, kétségkívül rászolgáltak a mieink az egy pontra, Szoboszlai pedig igazi vezére volt a csapatnak. A párharcokban ugyanakkor fejlődnünk kell, mert ha folyamatosan elveszítjük az egy-egy elleni szituációkat a nagycsapatok ellen, megfojtjuk vele a saját játékunkat.
Folytatás márciusban, amikor a Nemzetek Ligája A divízióban való maradásért játszunk. Ellenfelünk Ausztria, Törökország, Ukrajna vagy Görögország lehet – és megemlítendő, hogy a párharc első felvonása lesz a magyar válogatott ezredik hivatalos mérkőzése.
Emlékezetessé lehet tenni!