A mérkőzést szinte végig kézben tartva, veszélyesen kontrázva, Szoboszlai duplájával győztek a mieink Zenicán, és ezzel nagy lépést tettek a bennmaradás felé.
A Nemzetek Ligája találkozó legfőbb tétje az volt, hogy melyik csapat képes ellépni a másiktól azért, hogy megragadja az osztályozót jelentő harmadik helyet az A-divíziós csoportban.
Az első tíz percben szorongattak a bosnyákok, a felfokozott hangulatot kihasználva szerették volna hamar bevinni az első ütést a magyar válogatottnak. Orbánék azonban nagyszerűen állták a sarat, és ahogy fogyott a hazaiak lendülete, úgy halkult el az eleinte igencsak harsány nézőtéri taps.
Sallaiak egyre többet tűntek fel a hazai kapu előtt, főleg Nagy Zsolt oldala volt aktívabb. És itt született meg a vezető gólunk is a 38. percben, amikor egy bosnyák játékostól kapott labdával száguldott végig Nagy a balszélen, remek ütemben tálalt Szoboszlai elé, aki aztán éles szögből gurított a hálóba.
Érezni lehetett, hogy a gól megfogta a hazaiakat, akik összjátéka egyre tanácstalanabbá és pontatlanabbá vált.
A második félidőben válogatottunk egy kicsit visszább állt, de játékosaink szerencsére nem tettek le arról, hogy gyors és veszélyes kontrákat vezessenek. Az egyik ilyen végén Omerović elkaszálta az elé furakodó Nagy Zsoltot, a jogos büntetőt pedig Szoboszlai védhetetlenül bevarrta a kapu jobb oldalába.
Kétgólos magyar vezetéssel már végérvényesen a mieink kezébe került a mérkőzés. A bosnyákok leginkább beadásokkal és rövid indításokkal próbálkoztak, de igazi gólveszély – egy-két kivételtől eltekintve – még Džekóban sem volt ezen az estén.
Bár a labdát ebben a periódusban már kevésbé sikerült megtartania Rossi válogatottjának, az ellenfél ötlettelen, elkeseredett játéka nem állította megoldhatatlan feladat elé a hátsó alakzatot.
Az idő a bosnyák csapat lendületével együtt fogyott el, az értékes három pont pedig könnyen a csoport harmadik helyét érheti a mieinknek.
Vagy – bravúrgyőzelemmel – még többet. De erről egyelőre csak álmodozhatunk.