Ötletes és átütő erejű támadójátékkal pillanatok alatt két vállra fektette ellenfelét a magyar csapat - önbizalommal telve utazhat Németországba.
A vidéki mérkőzéseknek mindig van egy különlegesen ünnepi hangulata, és így volt ez Debrecenben is, ahol a helyi szurkolókon kívül szép számmal érkeztek drukkerek a fővárosból és hazánk más részeiről – sőt, a szokás szerint a határon túlról is.
A jókedvet csak fokozta, hogy az első félórában (végre) lehengerlő támadójátékot láthattunk Varga Barnabáséktól – a Ferencváros centere egy szédületes, ollózós kapufa után egy remek asszisztot osztott ki Sallainak, majd maga is vágott két gólt a labdát gyakran csak szemmel követő vendégcsapatnak.
A szürkén játszó izraeliek előtt amúgy sem kínálkozott sok esély, ugyanis alig-alig tudtak kibontakozni a magyar nyomás alól. Lehetőségeik leginkább csak a második félidőben akadtak, ekkor több szögletet is elvégezhettek egymás után, ám kimondott veszélyt talán egyetlen helyzetük sem hordozott – ilyen szempontból ideális edzőpartnernek bizonyultak.
Mintha kicserélték volna az írországi fiaskó után a magyar válogatottat. Lendületes, gólratörő, ötletes támadójátékot mutattak be a mieink – látszott, hogy felszabadultan, önbizalommal telve futballoznak.
Üröm az örömben, hogy Stylest és Szoboszlait is le kellett cserélni sérülés miatt.
A Liverpool klasszisa azt érezte, hogy kezd beállni a lába, és biztonsági okokból kért cserét – Styles viszont a térdére kapott egy rúgást, és csak a vasárnapi vizsgálatok döntik el, hogy mekkora kihagyás vár rá.
A második félidőben – főleg Szoboszlai lejövetele után – már nem támadott csapatunk annyira intenzíven, de a vendégek ezzel sem tudtak élni, így gólhelyzet, sőt, igazán veszélyes próbálkozás nélkül játszották le a kilencven percet.
Magyar részről csapat és szurkolótábor – immár sokadszor – egymásra talált, és ennél jobb hangulatban nem is utazhatnának a mieink a németországi edzőtáborba.
Folytatás június 15-én szombat délután háromkor, már az Európa-bajnokságon, Svájc ellen.