Megbosszulta magát a passzív játék, oda a veretlenségi sorozatunk

A hátralévő két felkészülési mérkőzés első felvonásaként Dublinba látogatott a nemzeti tizenegy, hogy Írország legjobbjaival mérkőzzön meg.

Marco Rossi szövetségi kapitány gyakorlatilag a legerősebb kezdőt állította össze a párharcra: a kapuban Gulácsi állt, védőhármasunkat pedig Lang, Orbán és Dárdai Márton alkotta. A középpályán Nagy Ádám és Schäfer szűrte meg a támadásokat, a széleken pedig Nego és Kerkez rohamozott. Az egyedül ék, Varga Barnabás mögött Szoboszlai és Sallai igyekezett színt vinni a támadásainkba.

Jól kezdett a magyar válogatott. Már az ír térfélen igyekeztek megszerezni a labdát a mieink, jól működött a presszing, és helyzeteket is igyekeztek kialakítani a mieink.

A stabil játék ellenére egy esetleges támadásból (és magyar védelmi hibából) mégis az írek szereztek vezetést Idah fejese révén. Szerencsére a mieinkre ez nem hatott demoralizálóan, ugyanis alig néhány perc leforgása alatt egy szabadrúgás után Lang egyenlített – és a gólpasszt adó Orbán is jóvátette a korábbi helyezkedési hibáját.

A második félidőben viszont azt lehetett látni, mintha a kezdeményezés jogát teljesen átadták volna Írországnak a mieink, szándékosan lemondva a támadásépítésről. Belekényelmesedtek a mérkőzésbe, egyéni megmozdulásokkal, ritmusváltásokkal, kényszerítőkkel csak ritkán próbálkoztak.

Noha a legtöbb esetben továbbra is a felezővonalnál megálljt parancsoltak a hazai akcióknak Schäferék, a megszerzett labdát ritkán játszották meg előre, nem éltek a lendület, a meglepetés erejével úgy, mint az első félidőben. Akcióink kiszámíthatóak, körülményesek és sablonosak voltak, az ír védelmet nem hozták különösebb zavarba, így unalmasan csordogáltak a percek.

Így ment ez egészen a végéig, amikor Nagy Zsolt helyzetbe kerülésénél felszisszentünk, de Coleman egy szenzációs mentéssel szögletre tisztázott előle. És ekkor jött a feketeleves: egy elveszített labda után lekontrázta a mieinket az ír csapat, kettő az egyben ronthattak rá Dibuszra, és bár kapusunk remekül jött ki, nem volt igazán esélye hárítani.

A veretlenségi sorozat így megszakadt, bosszantó módon egy olyan mérkőzésen, amelyen a mieink uralták a játékot, és alig hagytak helyet az ellenfélnek a támadásépítésre. Tanulság, hogy előrejátékban javulnunk kell az Európa-bajnokságra, mert csak a német csapat az, amelyik papíron sokkal erősebb a magyarnál, a másik két ellenféllel szemben a mieinknek már többet kell kezdeményeznie – a passzív, hibákra váró játék aligha fog gólokat eredményezni.

Kapcsolódó mérkőzések

• Írország - Magyarország (2024. június 4.)