Ebben a cikkben röviden megnézzük, hogyan szerepeltek Eb-csoportellenfeleink a márciusi felkészülési mérkőzéseken, és milyen tanulságokat vonhatunk le a játékukból.
A magyar válogatott kiváló eredményeket ért el a két felkészülési mérkőzésén, bár a játék – főleg az első félidőkben – bőven hagyott kívánnivalót maga után. De mit mutattak a németek, a svájciak és a skótok a saját találkozóikon?
A németek Franciaországba látogattak, amíg mi a törökökkel küzdöttünk idehaza. Már a 8. másodpercben(!) vezetéshez jutottak Wirtz szédületes bombagóljával, ami aztán meg is határozta a meccs képét a folytatásra. A franciák nem jutottak tiszta gólhelyzetekhez, míg a második félidő elején ismét mattolta őket a vendégcsapat, és magabiztos, teljesen megérdemelt győzelmet aratott.
A németek aztán kis híján úgy kezdték a hazai meccsüket Frankfurtban, ahogyan a franciák ellenük. A hollandok már a 4. percben megszerezték a vezetést egy 16 méteres lövésből, és a német védelem elég kaotikus képet festett. De nem kellett sokat várni a feltámadásra, mert már a 11. percben egyenlő volt az állás Maximilian Mittelstädt tizenhatosról leadott, rövid felsőbe kanyarodó bombája után. (Szenzációs gól volt, figyelnünk kell majd a védők távoli lövéseire is!)
Itt és ott is akadtak még nagyobbacska helyzetek, végül a hazaiak egy szögletből leadott fejessel szerezték meg a győztes gólt. Támadásban rendkívül dinamikusnak tűnik Nagelsmann együttese, ugyanakkor a védelme gyors kontrákkal zavarba hozható.
A statisztika egyébként enyhe német fölényt mutat mindkét mérkőzésen, leszámítva a labdabirtoklást: abban magasan Franciaország és Hollandia fölé nőttek Kroosék.
Ne szépítsük, bombaerős a mostani német válogatott – nemcsak a csoport, hanem könnyen az egész torna favoritja lehet.
A csapat motorja a rutinos Toni Kroos, de nagyon veszélyesnek tűnik a leverkuseni Andrich és a támadó szellemű stuttgarti védő, Mittelstädt is, nem beszélve a Musialáról, Wirtzről és Havertzről.
Második legerősebb csoportellenfelünk két idegenbeli találkozóval kezdte az idei évet; Dániába és Írországba látogatott.
Koppenhágában egy rendkívül kiegyenlített mérkőzésen egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni, és a helyzetekben nem bővelkedő találkozón 0-0-ás döntetlen született.
Az írországi összecsapás már csak azért is érdekesebb nekünk, mert Marco Rossi is tesztelheti Dublinban a csapatát június 4-én, így gyakorlatilag összevethetjük a két csapat jelenlegi játékerejét már az Eb előtt. A svájciak Xherdan Shaqiri 23. percben szerzett szabadrúgásgóljával megnyerték a meccset, ugyanakkor a statisztikák itt is kiegyenlített találkozóról árulkodnak. Leginkább egymás hibáiból éltek a csapatok, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy a svájci védelem könnyen zavarba hozhatónak tűnik, és a pontrúgások elleni védekezés sem az erőssége.
Az elnyűhetetlen Shaqiri igazi vezére a svájciaknak, de a régi motorosok közül ott van még Granit Xhaka is, aki szintén sok nagy csatát élt meg a topfutballban.
A fiatalok közül a Burnley-ben játszó Zeki Amdouni és a Bologna támadója, Dan Ndoye tűnik a legígéretesebbnek, rájuk különösen figyelnie kell majd Orbánéknak.
A skótok nagyon jó ajánlólevelet írtak maguknak a selejtezőbeli remek teljesítményükkel, ezért kíváncsiak vártuk, mire mennek a márciusi felkészülési meccseiken Hollandia és Észak-Írország ellen. Nos, nem sokra Steve Clark tanítványai megdöbbentően rossz eredményt értek el – még gólt szerezniük sem sikerült.
Pénteken Amszterdamba látogattak, ahol – ne szépítsük – kitömték őket a házigazda hollandok. Pedig lendületesen, jól kezdték a meccset, a 17. percben például Ryan Christie fejesét csak a felső lécre tudta tornászni a kapus. (A kontráikra nagyon oda kell figyelniük a mieinknek, mert gyorsak, pontosan adnak be, és remekül érkeznek középen.)
De aztán a 40. percre Hollandia felébredt, és Tijjani Reijnders bombagóljával megszerezte a vezetést is. Ugyanakkor a 4-0-ás eredmény mindenképpen túlzó: ezután is jópár helyzete volt a skót csapatnak, különösen letámadásból szereztek több labdát is a holland kapu előtt – igaz, ebben komoly szerepe volt a könnyelműsködő Geertruida – van Dijk kettősnek is.
Az úthenger a végére indult be igazán, és érdekesség, hogy a levegőben általában jó skótok két gólt is fejesből kaptak, illetve Donyell Malen egy szép szóló után volt eredményes.
A nem várt amszterdami pofon után különösen érdekes volt, mire megy Skócia a hasonló stílusú, de papíron mindenképpen sokkal gyengébbnek számító Észak-Írország ellen Glasgow-ban.
Meglepő módon ezen a mérkőzésen is alulmaradtak – a vereséget jelentő gólt egy hátul eladott labdából kapták az első félóra végén. Feltűnő volt, hogy amíg elképesztő labdabirtoklási fölényt produkáltak, nem tudták feltörni az északír védelmet, kontratámadásokkal pedig rendre megzavarhatóak voltak – nem egy nagy helyzetet alakítottak ki (és puskáztak el) McCannék a hazai kapu előtt.
Skócia ugyanolyan felállásban szerepelt mindkét meccsen, mint a magyar válogatott (3-4-2-1), ugyanakkor játéka kevésbé kreatív, inkább lendületes, felállt védelem ellen nem túl hatékony.
A mieink fegyvere ellenük a stabil védekezésből indított gyors kontrák lehetnek, ugyanakkor nagyon kell vigyázni a beadásaikra is.
Korai még esélylatolgatásokba bocsátkozni, de az a tavaszi meccsek alapján már körvonalazódik, hogy a német együttes kiemelkedik a csoportunkból, és mögötte nagyjából három, hasonló játékerejű válogatott pályázik a „másfél” nyolcaddöntős helyre (hiszen a legjobb harmadikok is továbbmennek).
A látottak alapján Szoboszlaiéknak nem szabad megijedniük Skóciától, de Svájctól sem, ugyanakkor összeszedett és pontos játékra lesz szükségük ahhoz, hogy kiharcolják a továbbjutást. És feladni természetesen a németek elleni találkozót sem kell, bár az még nehezebbnek ígérkezik, mint a 2021-es, müncheni volt. Még akkor is, ha ezúttal nem fog monszunszerűen szakadni az eső