ita - hunOlaszország - Magyarország

Nem rólunk szólt az első félidő…

A Nemzetek Ligáját az angolok elleni, „Holdról is látszó” győzelemmel kezdő magyar válogatott önbizalommal telve, ugyanakkor az esélytelenek nyugalmával érkezett Cesenába. Az egész stábból talán Marco Rossi volt a legfeszültebb, hiszen először küldhette csatába csapatát a honfitársai ellen.

Az olaszok már a 2. percben jelezték, hogy igencsak komolyan veszik a találkozót: Politano bal oldali szögletére Mancini érkezett jó ütemben, de éppen Dibusz ölébe csúsztatott.

A lendületes rohamoknak ellenálló magyar védelem a 20. percben hagyott ki újra, amikor Gnonto kapott egy jó átadást a bal oldalon, középre csente magát, de 16 méteres lövését Négo szögletre blokkolta.

A sarokrúgást megint csak Napolitano végezte el, és ezúttal a túlsó kapufa elé ívelte át a labdát. Ott megint Mancini érkezett, és mindenkit túlugorva fejelt a hosszú sarok felé, de Dibusz egy robinzonáddal ki tudta tolni a játékszert, Lang pedig felszabadított.

A veszedelmes pillanatok után végre a mieink is bemutattak egy szép támadást. Lábról lábra, gyorsan járt a labda, és végül Schäfer passzolt a tizenhatos jobb sarkában álló Négóhoz, aki lekészítette a játékszert a mellette álló Sallainak. Középpályásunk 18 méteres, jó lövését Donnarumma vetődve csípte el, a védelem pedig szögletre tisztázott.

A nagy nyomást ennek ellenére csak az első félóra végéig bírta együttesünk, ekkor megszerezte a vezetést Olaszország. Spinazzola passzolt középre, a kígyótérben teljesen egyedül maradt Nicolò Barella elé, aki átvette a lasztit, és hatalmas erővel a jobb felső sarokba zúdította azt, esélyt sem hagyva Dibusznak.

Két perc sem telt el, és Politano veszélyeztetett ezúttal jobbról - Nagy Zsolt mellett húzott befelé, de 25 méteres lövése magasan a hosszú felső sarok fölé tekeredett.

A 37. percben Raspadori ravaszan, félmagasan nyeste előre a labdát a jobb oldalon. Az megkerülte a védelmünket, és a kapu elé rontó Bastoninak lett volna jó, ha Dibusz nem kap észbe, és nem sodorja el azt a támadó elől.

A 44. percben újabb lövéssel kísérleteztek a nagy kedvvel játszó olaszok, de Pellegrini 22 méteres próbálkozása toronymagasan a léc felett hagyta el a játékteret.

Alig egy perc múlva viszont már nem volt kegyelem. Politano lódult meg a jobbszélen, elhúzott a rá kilépő Szalai Attila mellett, az alapvonaltól középre passzolt, és bár Gnonto mellett még elsuhant a labda, az kiváló volt a túlsó kapufával szemben érkező Lorenzo Pellegrininek, aki 8 méterről, laposan bombázott a hálóba. 2-0.

Nem volt érdemtelen még a kétgólos vezetés sem, mert a hazaiak nagy fordulatszámon, lendületesen és pontosan játszottak, a mieink pedig egy kissé fáradt csapat benyomását keltették.

A második félidőre összekapták magukat a mieink

Az olaszok a szünet után sem húzódtak vissza, továbbra is veszélyt jelentettek a magyar kapura. Gnonto kevergetett a tizenhatos bal szélén, középreadása elsuhant a bent állók között, az előrehúzódó Calabria 17 méteres lövésébe pedig Schäfer lépett jókor bele, így az jócskán a bal kapufa mellé szállt.

A játék viszont nagyot változott a másik oldalon, és ennek mindjárt az 53. percben tanújelét adta a magyar válogatott. A jobb oldalról Négo remekül kanyarította a védelem mögé a labdát, és a hosszú előreívelésnél Sallai megelőzte Calabriát, de 12 méteres kapáslövését Donnarumma védeni tudta.

Alig egy perccel később Szoboszlai kisszöglete után Nagy Ádám próbálkozott egy ambiciózus távoli lövéssel, az eléugró védőn azonban megpattant a játékszer, és így veszélytelenül kerülte el a jobb felső sarkot.

Az 55. percben szépen hozták ki az olaszok a játékszert a saját kapujuk előteréből, és a jobb oldalon Politano lövőhelyzetig tört előre - 22 méterről megküldött bombája a keresztlécen csattant. Ezután sem szabadult fel a magyar kapu, végül Cristante próbálkozott 23 méterről, de lövése a jobb alsó sarok mellé ment.

Két perccel később még ijesztőbb támadást vezetett az Eb-győztes alakulat: Barella tört be lendületesen a jobb oldalról a kapu előterébe, kényszerítőzött Pellegrinivel és Gnontóval is, a visszakapott labdával pedig már szinte az ötösön járt, de szerencsére az elpattant tőle, így Dibusz könnyedén felszedhette azt. Úgy flikk-flakkozták át a magyar védelmet, hogy rossz volt nézni…

Az 58. percben Marco Rossi két helyen is változtatott a csapaton: Nagy Ádám helyére Styles Callumot, Négo Loic helyére Fiola Attilát hozta be.

Ennek három percen belül meg is lett az eredménye: a frissen beállt Styles szöktette egy remek átadással a jobbszélen robogó - szintén csere - Fiolát, akinek a térdmagasságban érkező beadását a nem is különösebben szorongatott helyzetben lévő Gianluca Mancini egy szerencsétlen mozdulattal a saját kapujának bal oldalába rúgta. Ezzel az öngóllal újra nyílttá vált a találkozó.

A 64. percben Barella rácsúszott a felezővonalnál Szalai Ádám lábára - sárga lap.

A 66. percben Pellegrinit lehozta Roberto Mancini mester, és Manuel Locatelli küldte helyette a pályára.

A 69. percben már az egyenlítésért vezethettek kontrát a mieink. Szalai Ádám a saját maga által megszerzett labdával indult meg a felezővonalnál - Szoboszlai, Schäfer, Sallai volt az útja, végül a támadó a tizenhatos vonaláról, kissé jobbról nagy lövést zúdított a léc alá, de Donnarumma szögletre tornászta a kísérletet.

A sarokrúgást Szoboszlai végezte el, és a tizenegyespont környékére érkező beadást Orbán kapásból éppen az olasz kapus ölébe belsőzte.

A 71. percben Schäfer is besárgult, mivel a magyar térfél közepén elkaszálta Barellát.

A 75. percben Spinazzola hagyta el a pályát, helyére Federico Dimarco érkezett, Politano cseréje pedig Andrea Belotti volt.

A következő minutumban már olasz helyzet: egy hosszú szögletet Dimarco próbált beadni, de a labda végül Calabria elé pattant, aki balról, 25 méterről a hosszú felső felé csavarta azt, de alaposan célt tévesztett.

A 78. percben Szalai Ádám tartogatta a játékszert az olasz büntetőterület bal szélén; szerelték őt, ám Schäfer utánavetette magát az alapvonal felé guruló labdának, és két olasz védő közül még cipőheggyel lőni tudott, de csak jócskán a rövid alsó sarok mellé.

A 81. percben Dimarco bal oldali szögletére Mancini és Lang ugrott fel fejelni középen, és az végül az olasz játékosról hagyta el toronymagasan a pályát.

Ezután Nagy Zsoltot cserélte le Marco Rossi, és a helyén Bolla Bendegúz kapott lehetőséget.

A 84. percben váltás az olaszoknál is: Barella le, Sandro Tonali be.

Három perccel később kettős magyar csere következett: Schäfer és Szalai Ádám is lejött, helyükre pedig az újonc Vancsa Zalán illetve Ádám Martin érkezett.

Két perccel a vége előtt lezárhatták volna a meccset az olaszok, mert Belotti ügyesen váltott Locatellivel a tizenhatoson belül, de a középpályás 12 méterről képtelen volt a hosszú alsó sarokba helyezni a labdát - jóllehet öt magyar védő és a remek reflexekkel elvetődő Dibusz mindent megtett azért, hogy ez ne sikerüljön neki. Ettől függetlenül nagy helyzet volt.

A 91. percben szintén, amikor Tonali kiugratásával a csereként beállt Zerbin száguldhatott végig a pálya jobb oldalán, de a végére talán elfogyott az ereje, mert 13 méterről leadott gyatra lövését Dibusz biztosan védeni tudta a rövid alsó sarok elől.

A 92. percben még egy sárga lapos figyelmeztetés következett, mégpedig Cristanténak, aki nem volt hajlandó odaadni a labdát Szoboszlainak egy olasz szabálytalanság után.

Középpályásunk megpróbálta mindezt megbosszulni egy ravasz, félpályáról kapuba ívelt góllal, de a kint álló Donnarumma mellett a játékszer végül jócskán a bal kapufa mellé szállt.

Nem vallott szégyent a magyar válogatott, a második félidőben képes volt megszorongatni az Európa-bajnok Olaszországot - kár az első negyvenöt percben összehozott hátrányért, mert ez a játék akár egy újabb bravúrpontot jelenthetett volna az angolok legyőzése után.